Pajzsmirigyrák

Pajzsmirigybetegségekben a pajzsmirigy hormonális túl-, vagy alulműködése miatt a hormonhatás átlagostól való eltérése felelős a tünetekért. Ezzel szemben a rosszindulatú pajzsmirigydaganatok nagy része nem termel hormont, így kezdetben tünetszegény.

A betegség jelenlétére utalhat

• tapintható pajzsmirigy göb/csomó (vagy nem tapintható, de egy ultrahangvizsgálat során felfedezik);
• enyhe nyomás a nyakon vagy nyeléskor (amikor már növekedésnek indul);
• a hang megváltozása, hangszalagbénulás; 
• megnagyobbodott nyaki nyirokcsomó;
• jelentős méret esetén lehet tünet valamely környező szervre gyakorolt direkt nyomás, melynek lehet a következménye például nehezített légzés vagy nyelési panasz, illetve a gége egyoldali bénulása, mely rekedtséget, félrenyelést okozhat. 

Ha a göb gyorsan növekszik, az valószínűleg daganatra utal.

A pajzsmirigyrák maga általában nem termel hormonokat, ezért nincs, ami jelezze, hogy valami nem jól működik, tehát nagyon tünetszegény állapot. Ha tapintható a göb, akkor el kell menni orvoshoz, és egy ultrahangvizsgálattal fog kezdődni a kivizsgálás. 

A másik felismerési lehetőség lehet egy nyaki ultrahang esetén született melléklelet, egy nem tapintható, tüneteket nem okozó pajzsmirigy göb. A felismerés nem feltétlenül orvoshoz köthető, a gyanú esetén a kizárás vagy bizonyítás az egyértelmű orvosi feladat. Ez több szakma képviselői által elvégzendő és megtervezendő feladat, így radiológus, patológus, endokrinológus, háziorvos és fej-nyaksebész működik ebben szorosan közre.

A diagnózis felállításához a következő vizsgálati típusokra kerülhet sor:

1. Fizikális vizsgálat
2. Vérvétel
3. Ultrahang
4. Mintavétel
5. Egyéb képalkotó vizsgálatok

Várhatóan vérvételre is sor fog kerülni. A laborban többek között megvizsgálják, hogy a véredben a két legfontosabb pajzsmirigyhormon, a T3 és a T4 szintje megfelelő-e, illetve azt is, hogy az agyalapi mirigy által termelt TSH mennyisége rendben van-e. Ha családi előzmény miatt gyanakodni lehet medulláris pajzsmirigy daganat jelenlétére, akkor a kalcitonin-szintedet és egyéb tumormarkereket is vizsgálni fogják.

A legfontosabb, hogy meg kell állapítani, hogy jó- vagy rosszindulatú elváltozásról van-e szó. A nyaki ultrahangot követően két lehetőség áll fenn. Amennyiben a vizsgálat eredménye nem ad okot aggodalomra, úgy szoros megfigyelés (obszerváció) javasolt. Ez azt jelenti, hogy bizonyos időközönként (3-6-12 hónap) kontroll ultrahangvizsgálaton kell részt venned. 

Ha az ultrahang alapján nem rosszindulatú az elváltozás, de nyomási tüneteket okoz (azaz nyelési és/vagy légzési panaszt, esetleg esztétikai problémát), akkor műtéti úton eltávolítják.

Ha viszont felmerül a rosszindulatúság gyanúja, akkor ultrahangvezérelt vékonytű-aspirációs citológiai vizsgálatot fognak végezni. 

Ez azt jelenti, hogy egy, a vérvételnél alkalmazotthoz hasonló nagyságú, vékony tűvel beleszúrnak az elváltozásba, mintát (sejteket) szívnak ki onnan, amelyet egy speciálisan erre képzett patológus, egy citológus vizsgál meg mikroszkóp alatt, és dönti el, hogy az elváltozás nagy valószínűséggel daganatos folyamat-e vagy sem. A vizsgálat minimális kellemetlenséggel, nagyon enyhe fájdalommal jár.

Az eredmény függvényében sor kerülhet úgynevezett diagnosztikus műtétre is. Ez azt jelenti, hogy ha a vékonytű-aspirációs vizsgálat nem tudta egyértelműen meghatározni, hogy rosszindulatú daganatról van-e szó, akkor műtéti úton eltávolítanak egy részt a pajzsmirigyből, amelynek alapos vizsgálatával válasz adható a kérdésre.

A kivizsgálás részét képezheti a fej-nyaki régióról készített CT és/vagy MRI-vizsgálat, amelyet – kevés kivételtől eltekintve – kontrasztanyag alkalmazásával végeznek el a radiológus orvosok. Ezzel a vizsgálattal megállapítható az elsődleges (primer) daganat mérete, kiterjedése, környező szervekre való terjedése, illetve segítséget nyújt a műtéti eltávolíthatóság megállapításában. Szintén információval szolgál a nyaki áttétek jelenlétének megállapításában, azok számának, elhelyezkedésének, méretének meghatározásában.

A nyaki ultrahangos kivizsgálás része a nyaki nyirokcsomók vizsgálata is. A radiológus megnézi, hogy van-e olyan nyaki nyirokcsomó, ami tartalmazhatja a daganatos betegséget áttét formájában. Ha ezt sikerül kizárni, akkor nem végeznek nyaki disszekciót, azaz nem távolítanak el nyaki nyirokcsomót. Ha viszont van nyaki áttéted, akkor egy részletesebb képalkotó kivizsgáláson fogsz keresztülmenni, illetve ellenőrizni fogják, hogy az esetedben felmerül-e távoli áttét lehetősége, ezután meghatározzák a terápiás protokollt.

A hangszalagok mozgásának megítélésére indirekt laringoszkópiát, azaz gégetükrözést vagy endoszkópos vizsgálatot is alkalmazhatnak. Ennek során az orvos egy tükörrel vizsgálja a gégét és környékét, úgy, hogy előrehúzza a nyelvedet. A vizsgálat mindössze néhány percig tart, és teljesen fájdalmatlan, talán kicsi kellemetlenséget okozhat, ahogy előrehúzzák a nyelvedet, mindez azért szükséges, hogy jobban belássák a területet.

Bizonyos esetekben a kezelőorvos a kezelést megelőzően szcintigráfiás vizsgálatot kérhet a pajzsmirigyszövet, illetve a betegség kiterjedésének megítélésére, azonban a legtöbb esetben azt csak a műtétet követően, az esetlegesen bennmaradó pazsmirigyszövet/daganat méretének, lokalizációjának meghatározására kérik.

Szcintigráfiás vizsgálat során általában jód¹²⁵ izotópot alkalmaznak (ezt meg kell inni), amely azáltal, hogy gamma sugarat bocsát ki, ha valahol összegyűlik a szervezetben (pajzsmirigyszövetben vagy pajzsmirigydaganatban), kimutatható a lokalizációja, mérete. Általában a jódot tartalmazó oldat elfogyasztása utáni napon történik a vizsgálat. Be kell feküdnöd egy gépbe (általában Spect-CT), ami hasonlít egy hagyományos CT géphez, Ennek segítségével képet alkothatnak a tested adott részéről, jelen esetben arról, ahol az elfogyasztott jódoldat koncentrálódik.

Mi az a patológia? Ki az a patológus?

A patológia az egyik legszerteágazóbb, és így az egyik legizgalmasabb szakterülete az orvostudománynak.

A patológia 85%-ban az betegből eltávolított szövet- és sejtminták feldolgozását végzi diagnosztikus céllal. A hatályos Egészségügyi törvény (1997. évi CLIV. tv. 204§) szerint valamennyi szövet, szerv vagy szervrészlet esetén szövettani vizsgálatot kell végezni. A vizsgálatot a patológiai laboratórium végzi, mely minden kórházban, egyetemen és országos intézetben működik. Vannak magánlaboratóriumok is.

A patológiai laboratóriumokban speciális személyzet dolgozik. Patológus szakorvosok, szakorvosjelöltek, biológusok mellett magasan képzett szövettani-, immunhisztokémiai szakasszisztensek, citológus előszűrő asszisztensek, okleveles boncmesterek, adminisztratív munkatársak, logisztikai segítők végzik napi rutin szerint feladataikat.

A patológus az orvosi egyetem elvégzését követően 5 év után szakvizsgát tesz szövettanból és kórbonctanból. Kiegészítő szakvizsga a citopatológia és a molekuláris genetikai diagnosztika. A patológus minden szakiránnyal foglalkozik, de hosszú évek alatt specializálódhat például többek között nőgyógyászati daganatok vagy fej-nyaki daganatok és betegségek diagnosztikájára is. A patológus az onkoteam meghatározó tagja.

A szövettani mintát a klinikus orvos veszi le (jelen esetben a fej-nyaksebész/fül-orr-gégész), majd ezt a szövetdarabot előírás szerint a patológiai laboratóriumba küldi, ahol ezt feldolgozzák. A szövettani vizsgálat speciális tudást igényel, sok évi gyakorlás és tapasztalat szükséges hozzá. A szakmai előírásokat minden laboratórium egységesen alkalmazza. 

A vizsgálatról meghatározott tartalmú részletes szövettani lelet készül, a szövettani diagnózis alapján tervezhető meg a beteg további kezelése. Amennyiben a kezelési tervhez szükséges, molekuláris genetikai diagnosztikus vizsgálatokat végeznek. Centrumlaborokban sokgénes vizsgálatokat, genomikai profilozást is végeznek közfinanszírozottan.

A patológus sokat foglalkozik a betegekkel, gyakran hosszas nyomozómunkát folytat a beteg érdekében, hogy a legpontosabb diagnózis születhessen. A patológus részleteket, összefüggéseket vizsgál, leletével segíti a klinikus gondolkozását. A patológia a háttérben dolgozik, a betegek most már sokkal többet tudnak a szövettani- vagy citológiai leletük jelentőségéről. Ezek a leletek az EESZT Lakossági Portálról letölthetők.

A patológus nyilatkozik egyrészt a biopszia eredményéről: értékelhető mennyiségű/minőségű minta esetén jelenti ki a kivizsgálás kezdeti szakaszában, hogy az eltávolított anyag valójában rosszindulatú daganat, annak pontos típusát meghatározza, ezáltal jelentős segítséget nyújt a kezelőorvosoknak. Tekintettel arra, hogy ez a folyamat időigényes (gyakran egyéb kiegészítő, pl. molekuláris vizsgálatokat kér a pontos diagnózishoz), a lelet megérkezése akár több hétbe is telhet.

Szintén a patológus feladata a terápiás célú műtét során kivett anyagok vizsgálata, annak megállapítása, hogy az eltávolítás teljes mértékben sikerült (ún. “az épben történt, a daganat a kimetszés szélét nem éri el, azaz R0 reszekciót sikerült elérni) vagy maradt vissza daganatszövet (R1/R2 reszekció, a daganat a  kimetszés szélét eléri), továbbá nyilatkozik az eltávolított nyirokcsomók számáról, azok daganatos érintettségéről.

Stádiumok

Sok más daganattípushoz hasonlóan a fej-nyaki daganatok stádiummeghatározását az ún. TNM beosztás segítségével határozzák meg. A három betűből a T a primer tumor méretét, elhelyezkedését, környező struktúrákhoz való viszonyát adja meg. Az N a regionális nyirokcsomó-áttétet, az M pedig a távoli áttétet jelöli.

Míg a differenciált pajzsmirigyrákok esetében a T, azaz a tumor méretének beosztása 0-tól 4-ig terjedhet, az anaplasztikus pajzsmirigyrák esetében csak a T4-es, azaz a legmagasabb fokozatú besorolásról beszélhetünk.

A stádiumbeosztás elsősorban a kórjóslat megítélésében játszik jelentős szerepet, ezáltal a terápia agresszivitásának (mérlegelve a kezelések mellékhatás-profilját) kiválasztásában nyújt segítséget a kezelőorvosoknak.

Az adott stádiumokat besorolhatjuk korai, helyileg előrehaladott, illetve távoli áttétes kategóriákba.

Mi az onkoteam?

A fizikális státusz, a szövettani diagnózis, a képalkotó vizsgálatok, illetve a társbetegségek felmérésének eredményeit az ún. onkoteam értékeli, amely egy többtagú bizottság, ahol a komplex ellátás valamennyi szakterülete jelen van - tehát fej-nyak régió sebészi terápiájával foglalkozó szakmák képviselői (fül-orr-gégész, szájsebész, plasztikai sebész), endokrinológus, klinikai onkológus, sugárterápiás szakorvos, radiológus (a képanyagok kiértékeléséhez), patológus, nukleáris medicina szakorvos, pszichológus és dietetikus. Az onkoteam megállapítja a stádiumot, és a szakmai irányelveknek megfelelően javaslatot tesz a terápiára, mely lehet sugárterápia, műtét, gyógyszeres kezelés, vagy palliatív/szupportív ellátás. A döntést mindig a beteggel egyetértésben hozzák meg.

Az onkoteam a leletek értékelése után javaslatot tesz az elsődleges kezelési módra. Ez a javaslat függ:

• a betegség stádiumától
• a daganat elhelyezkedésétől
• a páciens további betegségeitől
• a páciens preferenciáitól (vagyis attól, te mit részesítenél előnyben)
• a kezelő intézmény tapasztalaitól
• az aktuális terápiás szakmai ajánlásoktól

A javaslatot a beteg elfogadhatja, vagy el is utasíthatja.

Az, hogy a terápiás javaslat nem egy ember (a sebész, onkológus vagy sugárterapeuta) döntése, hanem egy többtagú bizottságé, ahol nem ritkán alakulnak ki viták egy-egy nehezebb döntés esetén, megfelelő garanciát nyújt arra, hogy valóban átgondolt, a legjobb várható eredmény/elszenvedett mellékhatás arányú kezelés kerüljön kiválasztásra. 

Természetesen jogod van a javaslattal kapcsolatban kérdéseket feltenni, hozzászólni, sőt, amennyiben nem értesz egyet a döntéssel, kérhetsz másodvéleményt más kórházból, más kezelőorvostól. 

Fej-nyaki daganatos páciensek onkológiai kezelésének fogászati vonatkozásai

Nem megfelelő szájhigiénia esetén a fogazatot és a fogágyat alapvetően két, népbetegségnek tekinthető fogászati kórkép kialakulása veszélyezteti: a fogszuvasodás és a fogágybetegség.

Előrehaladott állapotban ezen elváltozások következményes fogászati betegségeket okozhatnak, melyek kezeletlenül az egész szervezet egészségi állapotára kihathatnak, gócként viselkedhetnek. A fogszuvasodás következtében a fogbél gyulladása (jellemzően nagyon erős fogfájás formájában jelentkezik), majd elhalása következik be, mely ráterjed a fogat rögzítő csontállományra is. Gyakran panaszmentes, de „időzített bombának tekintjük”, mivel egyszer csak spontán fellángolhat (pl. az immunrendszer meggyengülése, huzat, stb. hatására), és gyulladásos tályogot okozhat.

Fogágybetegség esetén, jellemzően a felhalmozódó lepedék miatt kialakuló ínygyulladás jelentkezik, mely a szájhigiénia javításával még visszafordítható, azonban elhanyagolt esetben a fogat rögzítő kötőszöveti rostok, és csontszerkezet pusztulása következik be. Ez foglazuláshoz, fogelvesztéshez vezethet, ezt nevezzük parodontitisnek. 

Fentiekből látszik, hogy egészséges embereknél is kimagaslóan fontos a jó szájhigiénia, mely elsajátításához szükséges fogorvosi vagy dentálhigiénikusi útmutatás, rendszeres, legalább 6 havonta kontroll vizsgálat és rendelői, úgynevezett professzionális dentálhigiéniai kezelés, mely fogkő eltávolítást, polírozást jelent, illetve a kezdődő szuvasodások korai felismerését és ellátását is elvégzik. 

Amennyiben a nálad diagnosztizált fej-nyaki daganat miatt onkológiai kezelést terveznek, kifejezetten fontos tehát a kezelések előtt a szájüreg és a fogazati eltérések feltárása, azok mielőbbi ellátása, valamint a megfelelő szájhigiénia elsajátítása.

A fej-nyaki daganatos páciensek jellemzően fogorvosi vagy fül-orr-gégészeti rendelésről kerülnek beutalásra a definitív ellátóhoz. Amennyiben fogorvosod utalt be, az előbb említett vizsgálatok (klinikai és radiológiai) elvégzésére, valamint professzionális higiéniai ellátás és tanácsadás céljából jelentkezz nála az onkológiai kezelés előtt. Amennyiben nem fogorvos utalt be fej-nyaksebészeti osztályra, akkor keresd fel saját fogorvosodat, ha nincs, akkor a területileg illetékes fogorvosi rendelőt vagy magánfogászati ellátót.

Ilyen esetekben fontos a reménytelen prognózisú fogak mielőbbi eltávolítása, góctalanítás, illetve a még visszafordítható elváltozások (szuvasodások, ínygyulladás, fogágybetegség) ellátása, szájhigiénés tanácsadás.

Fej-nyaki területet érintő sugárkezelés esetén a nyálmirigyek nagymértékű funkciócsökkenése következhet be, mely csökkent nyáltermelést eredményezhet. Ilyenkor fokozott a fogszuvasodás és fogágybetegség kialakulásának esélye, valamint a csontot ért sugárkezelés miatt, fogeltávolításkor csontelhalásos szövődmények is gyakoribbak. Ezért is javasolják a reménytelen prognózisú fogak mielőbbi eltávolítását. 

Túlzott szájszárazság esetén a nyálkahártya gyulladása is bekövetkezhet, ezt megelőzendő, bizonyos szájfertőtlenítők és műnyál használata szükséges lehet. Onkológiai kezelés közben jelentkező panaszok esetén keresd fel fogorvosodat ezen problémák ellenőrzése, ellátása miatt.

Fontos továbbá, hogy fej-nyaki területet érintő sugárkezelés esetén a helyileg irritáló hatású tényezőket kerüljük, melyek a sérülékeny nyálkahártya további megbetegedéseit idézhetik elő. Ilyenek az alkohol, dohányzás, túl fűszeres és forró ételek, alkoholos szájvizek, nem megfelelően illeszkedő fogsorok.

Kemoterápiás kezelések során előfordulhat hányás, mint mellékhatás. A fokozott savterhelés a fog kemény szöveteit károsíthatja, ezt megelőzendő javasolt hányás után fogat mosni.

Kemoterápiás kezelések során előfordulhat, hogy a véralvadásért felelős vérlemezkék és a védekezésért felelős fehérvérsejtek száma csökken. Ezért fontos ezt folyamatosan ellenőrizni, erről tájékoztatni fogorvosodat. Ilyen esetekben mérlegelendő a szájzuhany és a fogselyem használata, a laborlelet függvényében fogeltávolítás is ellenjavalt lehet. 

Bizonyos kemoterápiás szerek esetében előfordulhat szájüregi gombás fertőzés, illetve nyálkahártyán jelentkező fájdalmas fekélyek megjelenése. Ilyen esetben is konzultálj kezelőorvosoddal. 

Amennyiben még nincs állandó fogorvosod, célszerű a fentiek miatt jelentkezni vagy a területileg illetékes fogorvosi rendelésen, vagy a fej-nyaki daganatot ellátó intézetben érdeklődni esetleges fogászati ellátás, dentálhigiénikusi tanácsadás iránt, vagy magánfogorvosi rendelőt felkeresni.

Összefoglalva elmondható, hogy a fej-nyaki daganatok onkológiai ellátását megelőző fogászati vizsgálat, gyors ellátás és kezelés közbeni fogászati kontroll jelentős életminőségbeli javulást hozhat.

A pajzsmirigyrákok esetében nagyon fontos a rizikóelemzés. Ez azt jelenti, hogy a daganat kezelése előtt és után is az orvosaid tovább vizsgálnak majd, és különböző jegyek alapján mérlegelik, hogy a betegség újonnani megjelenésének a kockázata az esetedben alacsony, közepes, vagy magas. 

Több, nemzetközi besorolás is használatban van világszerte, és előfordul az is, hogy az egyik klasszifikáció alacsony kockázatúnak minősíti a beteget, a másik pedig közepesnek. A besorolást a daganat szövettani típusa és kapcsolódó klinikai adatai alakítják. Az eredményt befolyásolja az is, hogy fennáll-e érinvázió, azaz jelen vannak-e a környező erekben daganatsejtek, hogy teljesen eltávolították-e a tumorszövetet, illetve, hogy van-e áttét, és ha igen, akkor milyen és hol. Befolyásoló tényező továbbá az életkor, és az is, hogy a családban előfordult-e korábban pajzsmirigyrák.  

Ha az alacsony kockázatú csoportba tartozol, akkor kevésbé valószínű, hogy a műtét után kiegészítő kezelést (pl. radiojód terápiát vagy gyógyszeres kezelést) kapsz. Ha viszont azt állapítják meg, hogy a magas kockázatú csoportba tartozol, akkor jó eséllyel kapni fogsz valamilyen kezelést, még akkor is, ha maradéktalanul sikerült eltávolítani a daganatot a műtét során a szervezetedből.

A kivizsgálás során begyűjtött információk alapján, mint például az ultrahangvizsgálat, vékonytű-aspirációs citológiai vizsgálat lelete, életkor, társbetegségek, az onkoteam végzi a rizikóbecslést, amely a további terápiát meghatározza. Így például egy kisméretű papilláris pajzsmirigyrák esetében egy fiatal betegnél valószínűleg az adott oldali lebeny eltávolítását fogja javasolni (az alacsony kockázatú betegségnek megfelelő funkció-, és szervmegtartó kezelés), míg egy 55 évnél idősebb beteg esetében, akinek mindkét lebenyében vannak göbök, és/vagy betegsége 4 cm-nél nagyobb, valószínűleg a pajzsmirigy teljes eltávolítását fogja javasolni.

Ha a mintavétel során nyert anyag vizsgálata alapján megállapítható, hogy a daganat nagy valószínűséggel rosszindulatú, akkor műtét az elsődlegesen választandó kezelési mód.

Pajzsmirigyműtétet Magyarországon fej-nyaksebészeti osztályon, illetve sebészeti osztályon végeznek. Szoros összefüggés áll fenn az adott sebész éves pajzsmirigyműtéteinek száma, valamint a szövődmények kialakulásának esélye között: azon orvosok esetében a legkisebb a szövődmények aránya, akik évente legalább 25 pajzsmirigyműtétet végeznek, így fontos, hogy a műtét fej-nyaksebészeti, illetve pajzsmirigysebészeti centrumban történjen. 

A műtét során végezhetnek teljes pajzsmirigyeltávolítást - ez a total thyreoidectomia. Ha a beteg állapota és a betegség stádiuma megengedi, akkor “csak” a pajzsmirigy érintett lebenye és az isthmus kerül eltávolításra. Ez a pajzsmirigy részleges eltávolítása, más néven hemithyreoidectomia vagy lobectomia+isthmusectomia.

Ha a daganat kiterjedése miatt sebészi terápiával nem kezelhető, akkor sor kerülhet külső besugárzásra, vagy - differenciált pajzsmirigyrák esetén - radiojód kezelést is kaphatsz, esetleg gyógyszeres kezelés jöhet szóba (célzott biológiai terápia). Erről részletesebben a Nem sebészi kezelés állomásnál olvashatsz. 

A műtét szövődményeit illetően több fontos dolgot kell szem előtt tartani az orvosoknak. Olyan szervek, képletek helyezkednek el a pajzsmirigy közelében, amelyek megőrzésére a funkciójuk miatt törekedni kell. Ilyenek a mellékpajzsmirigyek, amelyek a kalcium-háztartásért felelős hormont termelik. Ha ezeket a pajzsmiriggyel együtt eltávolítják, akkor a kalcium-anyagcsere helyreállítása sokkal nehezebb endokrinológiai-belgyógyászati feladat lesz, mint maga a pajzsmirigyhormon pótlása, ezért az esetek többségében arra törekszenek, hogy ne kelljen eltávolítani. Ha a pajzsmirigydaganat olyan kiterjedésű, hogy nem lehet megőrizni a mellékpajzsmirigyeket, akkor is van egy olyan lehetőség, hogy eltávolítás után visszaültetik egy másik helyre a szervezetben, például a nyak vagy az alkar izomzatába. Fontos még tudni, hogy a gége mozgásáért felelős főidegek (nervus laryngeus recurrens) is a pajzsmirigy közelében haladnak. Ezek megőrzését is meg kell próbálni. Amennyiben ezek sérülnek vagy lebénulnak, akkor a hangrés szűkülhet. Ez rekedtséget és/vagy fulladásos panaszokat okozhat, azonban egy ún. hangréstágító műtéttel a probléma orvosolható. Természetesen vannak olyan szituációk, amikor ezeket is fel kell áldozni, azért, hogy a daganat egészét el tudják távolítani, de ha ez a te esetben felmerül, akkor a kezelőorvosod előre fogja veled egyeztetni, mit javasol.

A műtétet általános narkózisban, azaz altatásban végzik. A nyak bőrén, a szegycsont felső éle felett ejtenek egy vízszintes metszést, melynek hossza a nyak anatómiájától, a betegség kiterjedésétől és jellegétől függ. Teljes pajzsmirigy-eltávolítás esetén mindkét pajzsmirigylebenyt eltávolítják, részleges pajzsmirigy-eltávolítás esetén viszont csak az egyik lebeny kerül eltávolításra. A műtét során felkeresik a gégét beidegző nervus laryngeus recurrens nevű ideget, amelyről korábban már ejtettünk szót, és megkímélik (nagyon ritkán, egyes szövettani típusoknál, amennyiben a daganat egyértelműen érinti az ideget, eltávolítják). A műtét során a mellékpajzsmirigyeket szintén felkeresik, de megkímélik. Miután zárják a nyaki sebet, egy szívódrént helyeznek be a sebváladék elvezetésére. Ezt majd a műtétet követően 1-2 nappal távolítják el.

Általában nem javasolt az elsődleges daganat sebészi eltávolítása mellett a nyaki nyirokcsomók eltávolítása, amennyiben nincs ultrahangvizsgálattal kimutatható nyaki áttét.

A pajzsmirigydaganatok - szövettani típustól függően - 2-60% közötti arányban képeznek nyaki áttétet. A leggyakoribb típus, a papilláris rák esetében a legmagasabb ez az arány, fontos tudni azonban, hogy még igazolt nyaki áttét esetén is általában rendkívül kedvező a prognózis.

A pajzsmirigyrákok elsődlegesen (általában) a középső régióba, a gége-légcső körüli nyirokcsomókba adnak áttétet, ritkábban oldalra, a nagy nyaki erek körüli nyirokcsomóláncba.

Amennyiben a középső régióban a műtétet megelőzően nyirokcsomó-áttét igazolódik, úgy úgynevezett “centrális nyaki disszekciót” kell végezni, amelynek során a pajzsmiriggyel együtt az azonos oldali (vagy mindkét oldali) nyirokcsomókat tartalmazó zsírszövetet el kell távolítani. Mivel ezen a régión keresztül halad a gégét mozgató funkcióval ellátó nervus laryngeus recurrens ideg, azt mindenképpen ki kell preparálni, és meg kell őrizni.

Távoli áttétes stádium

Ha a képalkotó vizsgálatok áttétet mutatnak ki egy távoli szervben, vagy olyan helyileg kiújuló daganat észlelhető, amely nem operálható, nem alkalmas sugárterápiára, abban az esetben infúziós gyógyszeres kezelés alkalmazható. Ebben a stádiumban az elvárható reális cél a betegség növekedésének lassítása/megállítása. Amennyiben a beteg általános állapota lehetővé teszi, a kezelés részét képezhetik kemoterápiás szerek, célzott (biológiai) terápiás szerek, ill. ún. immunterápiás gyógyszerek.

Műtét előtti teendők

A műtét előtt egy teljes kivizsgáláson fogsz keresztülmenni, amely egy széleskörű laborvizsgálatot, EKG-t és mellkasröntgent is magában foglal. Ha van valamilyen krónikus betegséged, például cukorbetegség, magas vérnyomás, máj- vagy tüdőbetegség, akkor speciális műtéti előkészületekre is szükség lesz. A fogászati vizsgálat is nagyon fontos, hiszen a sebgyógyuláshoz megfelelő szájhigiéné szükséges. Ha műtét után sugárkezelést is kapsz, akkor szükség lehet olyan fogászati kezelésekre is, amelyek lehetővé teszik a terápiát.

Nagyon fontos, hogy a műtétre megfelelően táplált állapotban kerülj, célszerű a kezelőorvossal, esetleg dietetikussal (táplálkozási tanácsadóval) átbeszélni, hogy miként változtass az étrendeden, esetleg milyen tápszert/táplálékkiegészítőt fogyassz, hogy a sebgyógyulás a lehető legkedvezőbb legyen.

A dohányzás és az alkoholfogyasztás lassíthatják a kezelés utáni gyógyulást, így kiemelt fontosságú, hogy ezeket az élvezeti szereket elhagyd. 

A kórházba pizsamát, törölközőt, papucsot, tisztasági csomagot (WC-papírt, zsebkendőt, fogkefét, fogkrémet, stb.), mosogatószert, evőeszközt vigyél magaddal (utóbbit azért, hogy ne kelljen minden nap eldobható műanyag evőeszközt használni)!

Nagyon oda kell figyelni arra, hogy naponta megfelelő mennyiségű kalóriát fogyassz el! Ha van rá lehetőséged, műtét előtt fogyassz sok fehérjét (tojásfehérje, húsok, halak, sovány túró, gabonafélék). Az sem baj, ha felszedsz pár kilót, hiszen a táplálkozási nehézségek (ha lesz ilyen az esetedben) fogyást eredményezhetnek.

A pajzsmirigyműtétek szövődményei

Az általános műtéti szövődményeken túl (pl. trombózis, embólia, sebfertőzés, stb.) előfordulhatnak egyéb, súlyos szövődmények is. A műtét közben és a műtétet követő 10 napban jelentős vérzés következhet be, amely műtéti megoldást tehet szükségessé.

Típusos szövődmény a műtét során a hangszalagot mozgató ideg sérülése egyik vagy mindkét oldalon, ami rekedtséghez, nehézlégzéshez, fulladáshoz vezethet, ennek előfordulása 4-5% körüli, és szerencsére az esetek nagyobb része átmeneti. Ezen ritka szövődmények elhárítására hangréstágító műtétet (ún. arytenoid lateropexia, laterofixatio, arytenoidectomia) végezhetnek, ami azt jelenti, hogy a hangszalagot vagy hangszalagokat kiöltik oldalra, így tágítva a légutat.

Súlyosabb esetben légcsőmetszést (tracheotómiát) végezhetnek. A hangszalagbénulás lehet átmeneti vagy végleges, azonban az esetek nagy többségében a tünetek rendeződnek, ritkán van szükség későbbi kezelésre vagy hangréstágító műtétre. Sérülhet a felső gégeideg is, melynek következménye a hang gyengesége, erőtlensége.

Teljes pajzsmirigy-eltávolítás után biztosan bekövetkezik, részleges műtét esetén előfordulhat a pajzsmirigy alulműködése, emiatt  szükség van az általa termelt hormonok pótlására akár egész életen át. Erről bővebben a Rehabilitáció/Hormonpótlás állomásnál olvashatsz. 

A mellékpajzsmirigyek műtét utáni alulműködése vagy teljes funkciókiesése miatt az alacsony kalciumszint izomgörcsökhöz, akár légzésbénuláshoz is vezethet, ezért a kalcium átmeneti vagy tartós (akár egész életen át tartó) pótlására lehet szükség.

Az altatás

Mi az anesztézia?

A szó jelentése érzésnélküliség, vagyis arra szolgál, hogy a fájdalmas vizsgálat vagy műtéti beavatkozás alatt kikapcsolja a tudatot és/vagy azokat a jelzéseket, amik a fájdalom érzetét juttatják el az agyunkba.

Az anesztézia lehet általános, amikor vénásan adagolt gyógyszerekkel vagy altatógázokkal, esetleg a kettő kombinációjával érik el azt az állapotot, amikor a tudat kikapcsol, és a fájdalmat nem érzékeljük; és regionális, ami azt jelenti, hogy ilyenkor a testnek egy részét kapcsolják ki az érzések közvetítéséből, ilyen a helyi érzéstelenítés.

Mit csinál az aneszteziológus?

• a beteggel  egyetértésben megtervezi a műtéthez szükséges érzéstelenítést
• ellenőrzi az életfunkciókat a műtét/altatás alatt
• adagolja a gyógyszereket, altatógázokat, szükség esetén antibiotikumokat vagy vérkészítményeket
• megtervezi a műtét utáni fájdalomcsillapítást
• felügyeli a műtét utáni állapotot az őrzőben vagy az intenzív osztályon

Mik a teendők műtét/ altatás előtt?

• célszerű a dohányzás minél korábbi felfüggesztése, legjobb hetekkel a tervezett műtét előtt
• a túlsúly és a kóros soványság is fokozott műtéti rizikót jelent, amennyiben van rá lehetőség, ezek korrekciója javasolt a tervezett műtét előtt- ebben dietetikus vagy a kezelőorvos tud segíteni
• ha van mozgó vagy törött fog, ezek eltávolítása vagy kezelése
• ha van krónikus alapbetegség, ezek ellenőrzése, esetleg a gyógyszeres kezelés kiegészítése szükséges lehet

Mi az az aneszteziológiai ambulancia?

Nagyobb műtétek előtt az aneszteziológust is fel kell keresni előzetes állapotfelmérés és műtéti rizikóbecslés céljából. Az aneszteziológiai ambulancián a háziorvosi vizsgálathoz hasonló vizsgálat történik, kikérdeznek, megmérik a vérnyomásodat, ellenőrzik a leleteidet. Szinte minden esetben szükséges egy EKG és egy laborvizsgálat műtét előtt, de lehet, hogy egyéb eredményekre is szükség lesz, pl. mellkasröntgen, esetleg szívultrahang, ezt az aneszteziológus dönti el.

Mi történik a műtét előtt, alatt, után?

A műtét előtt már az előző napokban be kell feküdnöd a kórházba. Fül-orr-gégészeti műtétek előtt könnyű vacsora fogyasztása engedélyezett, inni a műtét előtt maximum 2 órával még lehet, vizet, teát vagy szűrt gyümölcslevet. A rendszeresen szedett gyógyszereket nem kell abbahagyni, kivéve, ha az aneszteziológus másképp rendelkezik. Amennyiben véralvadásgátló gyógyszert kell szedni belgyógyászati betegség miatt, az aneszteziológus rendelkezni fog arról is, hogy azt mennyi idővel a műtét előtt kell abbahagyni.

Már este is, de a műtét reggelén a megszokott gyógyszerek mellé kaphatsz egy „bátorító tablettát”, ez segít, hogy könnyebben vészeld át a műtét előtti várakozást.

Az altatáshoz monitorokat helyeznek fel, EKG-tappancsokat, vérnyomásmérőt, pulzoximétert. Vénát biztosítanak, ezen keresztül történik a műtét alatt a gyógyszerelés és a folyadékpótlás.

Ezután jön az altatás: fájdalomcsillapítót, altatószert kapsz, és amikor mélyen elaludtál, izomlazítót is, hogy a lélegeztetőcsövet be tudják helyezni a légcsőbe. A műtét alatt az aneszteziológus minden életfontos paramétert folyamatosan ellenőrizni fog, ha szükséges, ad még gyógyszert, irányítja a lélegeztetést, folyadékot pótol, és mindent megtesz azért, hogy a lehető legjobban sikerüljön a  műtét.

Amikor vége a műtétnek, leállítják a gyógyszerek és altatógázok adagolását, és hagyják, hogy magadtól felébredj. Ezután az őrzőbe vagy az osztályra kerülsz, ahol még szükség lehet oxigénmaszkra, monitorizálásra, és a fájdalomcsillapítást is beállítják.

Lehet az altatásnak szövődménye?

Mint minden orvosi beavatkozásnak, az altatásnak is lehetnek mellékhatásai és szövődményei, a leggyakoribbak: rossz közérzet, szédülés, hányinger, aluszékonyság, fejfájás, de ezek rövid idő alatt maguktól is megszűnnek.

Az altatás leggyakoribb szövődménye a torokfájdalom (a lélegeztetőcső miatt) illetve fogsérülés (ez pedig a lélegeztetőcső behelyezésekor alakulhat ki). Ritkán előfordulhat vérnyomásingadozás, szívritmuszavar, szívelégtelenség, allergiás reakció gyógyszerekre, műtét utáni légzési nehézség, ezekre az altatóorvos előre felhívja a figyelmet, ha a műtét jellege vagy az alapbetegségek miatt fokozott a kockázat.

1. Radiojód kezelés/Sugárterápia

Az eltávolított pajzsmirigy-daganat szövettani vizsgálatának függvényében szükség lehet a kezelést követő, kiegészítő, ún. sugárzó jódizotópos kezelésre. Lehet, hogy ezt infúzió formájában kapod meg, de az is lehet, hogy egy oldatot kell meginnod. Az is előfordulhat, hogy esetleg külső besugárzásra, azaz sugárterápiára lesz szükséged.

A radiojód kezelés, vagy más néven izotópos terápia valójában egy célzott sugárterápia. A pajzsmirigy szinte az összes jódot felveszi, amely a szervezetbe kerül. Ezért a kezelés során kapott radioaktív jód képes megtalálni és elpusztítani a műtéttel el nem távolított, illetve a pajzsmirigyen túlra terjedő pajzsmirigysejteket. Ez azért fontos, mert a szervezetben maradt pajzsmirigy szövetben még lehetnek daganatos sejtek.

Minél nagyobb részt távolítottak el a pajzsmirigyből a műtét során, annál sikeresebb lesz a bennmaradt sejtek jódfelvétele. A kezelés előtt és/vagy alatt fel kell függeszteni a hormonpótló gyógyszer szedését is, illetve jódszegény diétát kell majd tartanod.

A műtét utáni radiojód kezelés tehát elpusztítja az összes maradék pajzsmirigysejtet. Ennek következtében a vérben a thyreoglobulin (azaz a pajzsmirigyhormonokat raktározó fehérje) szintje nullára csökken. Ez pedig azért fontos, mert így az utánkövetés során, ha emelkedni kezd a szintje, az a daganat kiújulására vagy áttét jelenlétére utalhat.

Radioaktív jódkezelést nem adnak medulláris vagy anaplasztikus pajzsmirigyrákban szenvedő betegnek.

A kezelés alatt kórházban leszel, speciális, izotópterápiás osztályon, hogy tudjanak rád folyamatosan figyelni. A kezelés lényegében annyiból áll, hogy vagy kapsz egy infúziót, vagy meg kell innod oldat formájában a sugárzó jódot. Ez egy kellemetlen ízű folyadék. A következő néhány napban igyál minél több folyadékot, hogy a radioaktív jód minél hamarabb áthaladjon a testeden. Néhány napon belül a sugárzás nagy része eltűnik. Amíg azonban jelen van - ez általában kb. 5 nap - addig Te is “sugárzó” leszel, vagyis sugárterhelést jelentesz a környezetedben élők számára. Ezért ne menj senki, különösen várandós nők és gyerekek közelébe! Legtöbbször a kezelőintézményben kell maradnod erre az időszakra, de mindenképp beszélj a kezelőorvosoddal arról, hogyan korlátozhatod a sugárterhelést azokra, akik a kezelés alatt és az azt követő napokban megfordulhatnak a közeledben!

Radiojód terápia a választandó kezelési mód akkor is, ha a pajzsmirigyrák kiújul, de nem operálható (irreszekábilis).

A radiojód terápiának lehetnek akut (azaz azonnal jelentkező), rövidtávú és hosszútávú hatásai is.

Az akut hatások az izotóp beadása után néhány órán belül jelentkezhetnek. Ezek:

• fejfájás,
• aluszékonyság, fáradtság,
• hányinger, émelygés, hányás,
• nyálmirigy-gyulladás,
• hólyaghurut,
• fájdalom a pajzsmirigy területén.

A korai mellékhatások 1-2 napon belül jelenhetnek meg, és néhány hétig tartanak. Ezek:

• csontvelő-károsodás
• ízérzékelés megváltozása
• szájszárazság
• férfiaknál átmeneti oligospermia (a spermiumszám csökkenése az ondóban) vagy azoospermia (a spermiumok teljes hiánya)
• nőknél a petefészkek funkcióinak átmeneti csökkenése
• menstruáció elmaradása

A késői hatások pedig csak évek, évtizedek múlva jelenhetnek meg, és csak nagyon ritkán. Ezek lehetnek:

• tüdőfibrózis (gyulladás, hegesedés a tüdő szöveteiben),
• leukémia,
• vérképzés károsodása,
• második tumor kialakulása.

A terhesség elkerülése javasolt a kezelés után legalább 1 évig. 

Előfordulhat, hogy a pajzsmirigyrák, amely korábban radiojód-érzékeny (ún. radiojód-avid) volt, később elveszíti ezt a tulajdonságát, így sem a szcintigráfián nem mutatható ki, sem a radiojód kezelés nem lesz hatékony.

A klasszikus sugárkezelés vagy radioterápia a daganatos elváltozás egyfajta kezelési lehetőségét jelenti, amely leggyakrabban röntgensugarakat, esetleg egyéb ionizáló sugarakat használ. Az itt használt röntgen/gammasugarak nagyobb energiájúak és jobban fókuszáltak, mint a hagyományos diagnosztikai célú röntgensugarak. 

Pajzsmirigyrák esetén nagyon ritkán része a kezelésnek a külső sugárterápia. A következő esetekben kerülhet rá sor:

• műtét és radiojód kezelést követően, ha tumor maradt vissza, és az nem képes elegendő radiojód felvételre (azaz nem lehet teljesen elpusztítani a jódizotópos kezeléssel)
• T4 stádiumú, nyirokcsomóáttétes, idősebb betegek esetén 
• műtéti úton nem eltávolítható tumoroknál, vagy nyirokcsomóáttéteknél, amennyiben a környező szervekre terjednek (gége, légcső, garat, nyelőcső, stb.)
• kiújulás esetén, ha a daganat nem veszi fel a jódizotópot
• csontáttétek kezelésére, fájdalomcsillapító céllal

Mi a sugárkezelés hatásmechanizmusa?

Minden testi sejtünkben található örökítőanyag (a DNS), amelynek célja többek között az egyes tulajdonságok továbbörökítése az utódsejtekbe. A daganatsejtekben található örökítőanyag legtöbbször struktúrájában/tartalmában hibás elemeket tartalmaz. 

A sugárkezelés célja, hogy a daganatsejtek DNS-ét károsítsa, ezáltal elpusztítsa őket. Mivel a daganatsejtek hibajavító mechanizmusai nagyon gyakran károsodottak, ezért nem tudják kijavítani azokat az eltéréseket az örökítőanyagukban, amelyet a sugárkezelés okoz.

A sugármezőben lévő ép (nem daganatos) szövetek esetében a regenerálódási képesség sokkal jobb, mint a daganatszövetben, ez az egyik alapja a szelektív toxicitásnak: habár részesülnek sugárkezelésben, ez a hatás nem lesz olyan drasztikus, mint a daganatsejtek esetében.

Milyen mellékhatásokra számíthatunk a sugárkezelés során?

A sugárkezelés 3-4. hetétől kezdődően gyakran jelentkezik a szájüreg-garat nyálkahártyájának gyulladása (radiomukozitisz), ami kifejezetten erős torokfájdalommal, nyelési nehezítettséggel társulhat, és a kezelés befejezését követően néhány hét alatt szűnik. Fontos, hogy - bár az evés ilyenkor nehézkes lehet - el kell kerülni a súlyvesztést, ezért szükség lehet a fájdalomcsillapító kezelés módosítására, ill.  változtatásra a táplálásterápiában: ivó tápszerek alkalmazására, esetleg ún. szondatáplálásra.

Szintén a sugárkezelés mellékhatásaként jelentkezhet átmeneti vagy tartós szájszárazság, amely fokozott folyadékbevitelt, ill. kiemelt szájhigiéniát (gyakori fogmosás, szájöblögetés) követelhet.

Hetekkel a sugárkezelés megkezdését követően alakulhat ki ízérzészavar, amely általában a kezelést követő hónapokban rendeződik.

További mellékhatás lehet a besugárzási terület feletti bőr gyulladása, az ún. radiodermatitisz, aminek tüneteit lokális kezeléssel lehet ápolni.

Nem ritkán fordul elő a kezelést követően az áll alatti bőr megereszkedése, az úgynevezett “sugártoka” kialakulása, amelyet a betegek gyakran a daganat kiújulásának tartanak, azonban ez pusztán a bőr alatti kötőszövet felszaporodása, a nyirokkeringés megváltozásának következménye.

2. Gyógyszeres kezelés - Kemoterápia/immunterápia/célzott terápia

A pajzsmirigyrákok esetében nagyon ritkán alkalmaznak gyógyszeres kezelést, csak azokban az esetekben, amikor a daganat nem operálható, és nem alkalmas a radiojód kezelésre sem.

A betegek többsége gyógyszeres kezelés alatt tabletták szedésére gondol, pedig nem ezt jelenti. A gyógyszeres kezelés lehet:

1. Kemoterápia

Kemoterápiás szereknek nevezzük azokat a gyógyszereket, melyek hatásmechanizmusuk során károsítják a szervezet osztódó sejtjeit. Ezek a gyógyszerek ugyan minden sejtünkre hatnak, azonban lényegesen kisebb fokban károsítják a normál sejteket, mint a daganatsejteket, amelyekkel szemben harcolnak. A kezelés során elpusztul az éppen osztódó sejtek nagy része, azonban a kezelés utáni időszakban az egészséges sejtek az eredeti, normális mennyiségre szaporodnak, míg a daganatsejtekből kevesebb lesz, és számuk lassabban emelkedik a kiindulási értékhez képest.

A kezelés célja a daganatos beteg teljes gyógyulása, a daganatmentes időszak elérése, vagy ennek elmaradása esetén a daganat növekedésének lassítása, leállítása. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy olykor csak a tünetek enyhítésére van lehetőség.

Kemoterápia csak a daganat szövettani típusának tisztázását követően, szakbizottsági (onkoteam) javaslatnak megfelelően adható, hiszen minden kezelést szerv- és szövetspecifikusan választanak ki az orvosok. A kezelési tervet az onkológus állítja fel, ez mindig az adott esettől és a kezelések hatékonyságától függ. A kemoterápiát minden alkalommal a páciensre dozírozzák (adagolják) testfelszín vagy speciális képlet alapján.

A kemoterápiának bizony vannak mellékhatásai. Mint minden gyógyszerkészítményre, a kemoterápiára is lehet allergiás a páciens. Sajnos a tenyérviszketéstől, a kipirosodástól a nehézlégzésen, a szívdobogásérzésen, a deréktáji fájdalmon át, a súlyos anafilaxiás reakciókig bármi előfordulhat, azonban szakképzett személyzet áll rendelkezésre, akik ezeket a reakciókat azonnal kezelni tudják.

Amennyiben a beteg rosszul tolerálja a kezelést, a panasz súlyosságától függően akár a kemoterápiás készítmény változtatására is sor kerülhet. A panaszok enyhítésére, kivédésére a kezelés előtt előkészítő gyógyszereket alkalmaznak, amelyek gondoskodnak a gyomor védeleméről, illetve allergia elleni antihisztamint, szteroidot és hányingercsillapító gyógyszert is kap a beteg. Számítani kell arra is, hogy a páciens otthonában további mellékhatások várhatóak. A hányinger, a hányás, a hasmenés és a székrekedés gyakori panasz. Vannak készítmények, melyek alkalmazása a bőr, a haj és a köröm állapotát is érintik, mint a haj elvesztése, vagy a körmök elszíneződése, gombásodása. Nyálkahártya-gyulladás, szájszárazság is jelentkezhet. A vérsejteket érintő mellékhatások fokozódnak a felvett kemoterápiák számával, így csökkent fehérvérsejt, vörösvérsejt és vérlemezke számot mutatnak a laborvizsgálatok eredményei. A kemoterápia és a daganat maga is fokozza a trombózis-készséget, így az orvosok vérhígító készítményt alkalmaznak ennek megelőzésére.

Szívizomkárosodás a kardiotoxikus készítmények esetében várható, így szívultrahang vizsgálattal figyelemmel kísérik a szív pumpafunkcióját, hiszen csak adott határérték felett adhatóak ezek a készítmények. Vannak olyan gyógyszerek, melyek a perifériás idegeket bántják, így a talp- és az ujjbegyek zsibbadását okozzák. Máj- és vesefunkciós eltérések abból adódhatnak, hogy a kemoterápiás hatóanyagok vagy a májon vagy a vesén keresztül választódnak ki.

A kemoterápia menete

Minden kezeléssorozat egy megbeszéléssel indul, ahol az orvos és a beteg meghatározzák a célt, és megtervezik a kezeléseket. Megbeszélik, hogy milyen mellékhatások várhatók, és minden felmerülő kérdésre választ adnak. Szó esik arról is, hogy a táplálkozáson keresztül hogyan védjük ki a panaszokat, és mivel segíthető még a gyógyulás. Ilyenkor felírják az előkészítő gyógyszereket is, és megbeszélik az adagolásukat. Az első kezeléskor beleegyező nyilatkozatot kell a páciensnek aláírnia, esetenként a szívultrahang eredmény is szükséges. Minden kezelés előtt friss laborvizsgálatot végeznek, mely tartalmazza a vérképet, máj- és vesefunkciós paramétereket, ionokat, vizeletvizsgálatot. Amennyiben ezek megfelelnek a kezeléshez, súlymérést követően kiszámolják a kemoterápia dózisát. A betegnek ilyenkor lehetősége van arra, hogy megbeszélje a panaszait orvosával, és megoldást keresnek rá. Ezek után a kemoterápiás kezelőbe irányítják a beteget, ahol a gyógyszertárból megrendelt gyógyszer megérkezését követően a nővér beköti az előírt készítményt, amennyiben a beteg vitális paraméterei rendben vannak. A kezelő helyiségek jól felszereltek a beteg ellátására és kényelméhez igazodva.

Az önmagában alkalmazott kemoterápiát három-öthetente 1-5 napig adják. Ezalatt az idő alatt a kórházban kell tartózkodnod, minden kijelölt napon fogsz kezelést kapni. A kezelés és a kórházi tartózkodás az általánosnál több előkészületet nem igényel.

Kezelést követően vérkép laborvizsgálat szükséges, annak ellenőrzésére, hogy a kemoterápia milyen mértékben károsította a csontvelőt, és amennyiben szükséges, lehetőség van a csontvelő támogatására. Nagyon fontos, hogy amennyiben a kemoterápiás kezelést követő napokban/hetekben a beteg belázasodik, haladéktalanul jelentkezzen a kezelő intézményében!

Kóros értékek: fehérvérsejtszám 2,0 G/l alatt; abszolút neutrofil szám 1,5 G/l alatt; hemoglobin 9,0 g/dl alatt; vérlemezke 100 G/l alatt. A mellékhatások a kezelést követő másod-harmadnap jelentkeznek változó intenzitással. A páciensek a megbeszélteknek megfelelően járnak el a mellékhatások megjelenésekor, de olykor előfordul, hogy orvosi segítségre van szükségük ezek megoldására, ilyenkor az egészségügyi személyzet a betegek rendelkezésére áll a megadott elérhetőségeken.

A kezelések hatékonyságát képalkotó vizsgálattal (CT, MR, PET), bizonyos tumorok esetén tumormarkerrel követik. Amennyiben rezisztencia alakul ki egy készítménnyel szemben, terápiaváltásra kényszerülnek, ezzel kapcsolatban az orvos kimerítő tájékoztatást fog adni betegének.

Nagyon fontos, hogy kemoterápia alatt erősítsd a szervezetedet vitaminokkal, fontos tápanyagokkal (például megfelelő mennyiségű fehérjével, vaspótlással).

2. Immunterápia

Az onkológiai immunterápia, vagy immunellenőrzőpont-gátló kezelés az utóbbi évtized egyik legnagyobb, Nobel-díjjal jutalmazott tudományos áttörése volt: azon a felismerésen alapszik, hogy a daganatok képesek termelni olyan fehérjéket, amelyek segítségével elbújnak az immunrendszer elől, illetve gátolják a különböző immunsejtek működését, így a szervezetünk nem pusztítja el őket (normál esetben, a naponta keletkező daganatsejteket az immunrendszerünk felismeri és semlegesíti). A kezelés célja ezen fehérjék gátlása, ezáltal az immunrendszernek a daganat ellen való fordítása.

Fej-nyaki daganatok kezelésében több indikációban alkalmazhatunk ilyen terápiát: a helyileg kiújuló, illetve távoli áttétes stádiumban kemoterápiával kombinálva vagy anélkül, valamint olyan sebészileg nem eltávolítható daganatoknál, amelyek a sugárkezelés és kemoterápia kombinációját követően nem gyógyultak meg.

A kezelés sok esetben függ a daganat egyes tulajdonságaitól (ún. PD-L1-státuszától), amelyre a patológusok tudnak választ adni a korábbi szövetminta feldolgozásából.

3. Célzott terápia

A daganatok kialakulásában nagy szerepe van egyes molekuláris eltéréseknek (mutációk, kromoszóma-eltérések stb.). Több daganattípus (pl. tüdőrák, emlő) kezelésében jelentős szerepet játszik ezeknek az eltéréseknek a célzott támadása. Fej-nyaki laphámrákok esetében egy ilyen törzskönyvezett gyógyszer érhető el, hatásmechanizmusában az egyik növekedésifaktor-receptorhoz való kötődés játszik szerepet.

Két indikációban alkalmazhatják: a helyileg előrehaladott rákok esetében, sugárterápiával kombinálva (kemoterápia helyett, ha az a mellékhatások miatt nem adható), valamint a helyileg kiújuló vagy távoli áttétes daganatoknál, ha immunterápia nem adható.

Jellemző, de nem veszélyes mellékhatása a testszerte megjelenő kiütések. Jó hír, hogy akiknél ez a mellékhatás megjelenik, azoknál nagyobb eséllyel hat a gyógyszer.

Egyes esetekben, amikor nagyon kicsi a betegség rizikója (pl. 1 cm-nél kisebb papilláris pajzsmirigyrák, áttétre utaló jelek nélkül, fiatal életkor) egyes szakmai ajánlások megengedik a szoros követést: ilyenkor nem történik sem műtét, sem egyéb kezelés, hanem 3-6 havonta ultrahangvizsgálatot kér a kezelőorvosod, és csak akkor javasolja az operációt, ha ezen a daganat méretének növekedése, vagy egyéb új, kóros eltérés igazolódik.

Nagyon fontos, hogy ne feledkezz meg az esedékes kontrollvizsgálatodról!

A fenti fogalom azokat a beavatkozásokat foglalja össze, amelyeket azon betegek kaphatnak, akik fizikai állapotuk, a betegség stádiuma, vagy egyéb okok miatt már nem részesülhetnek aktív daganatellenes kezelésben. Ide tartozik a megfelelő fájdalomcsillapítás, a pszichés segítségnyújtás, a megfelelő táplálás, légzés fenntartása, illetve minden egyéb olyan kezelés, amely a beteg életminőségének javítását, megtartását célozza.

Sajnos előfordulhat, hogy egy beteg a rossz általános állapota (pl. társbetegségei - szív-, és érrendszeri, tüdőbetegségek stb.) miatt nem képes a daganatellenes kezelés (akár sebészi-, sugár-, vagy gyógyszeres terápia) mellékhatásainak elviselésére, továbbá találkozhatunk olyan esettel is, ahol a daganatellenes kezelések “fegyvertára” már kiürült, minden lehetséges gyógymódot bevetettünk, de a betegség sajnos nem reagál semmire. Ezekben a fenti esetekben alkalmazzák a BSC-kezelést.

Szupportív terápia

A szupportív kezelés egy tág gyűjtőfogalom: minden olyan kezelés beletartozik, amelynek célja a daganat, illetve a daganatellenes kezelések következtében kialakuló panaszoknak, mellékhatásoknak a megelőzése, kezelése. Hallhatod így is: szupportáció.

A fej-nyaki daganattal érintett betegeknek speciális szupportív gondozásra van szükségük, a lelki-érzelmi és fizikai megterhelés mellett sokszor kozmetikai elváltozásokkal is meg kell küzdeni.

A szupportív ellátáshoz a következők tartoznak:

• Prehabilitáció

A prehabilitáció a beteg felkészítése, előkészítése a műtét, illetve a nem sebészi kezelések előtt, amelynek célja a terápia utáni gyógyulás minőségének javítása. Magában foglalja a páciens előkészítését a műtét előtt, a műtét miatti stressz csökkentését, a sugár/kemoterápia okozta táplálkozási/táplálási problémák megelőzését, a megfelelő tágasságú légutak fenntartását, a szövődmények megelőzését, és a korábbi működéshez való gyors visszatérést. Fontos a különböző szakemberek együttműködése, illetve az aktív együttműködés.

• Fertőzések megelőzése

A műtéti terület fertőzése ritkán, de nem extrém ritkán előforduló szövődmény, amely bármilyen típusú sebészeti beavatkozást követhet, és potenciálisan késleltetett sebgyógyulást, sebszétválást, sipolyképződést és kedvezőtlen szöveti rekonstrukciót eredményezhet.

A szájüregi és szájgarati nyálkahártya-gyulladás, valamint az ún. nyaki radiodermatitisz (sugárkezelés okozta bőrgyulladás) lokális megközelítéssel történő megelőzése kulcsfontosságú. A sugárzás által okozott hámfolytonosság megbomlása szintén a fertőzések bejárati kapuja lehet. Ezenkívül a kemoterápia által kiváltott neutropénia (alacsony fehérvérsejtszám) is megkönnyítheti a vírusok és baktériumok könnyebb bejutását a szervezetbe. A fehérvérsejtek ugyanis a fertőzések elleni védekezésben játszanak fontos szerepet. A fehérvérsejtek egyik típusa a neutrofil granulocita. Ha ezek száma a vérben túl alacsony, akkor beszélünk neutropéniáról), ami tovább ronthatja a fertőzések elleni küzdelem képességét. Ezenkívül egyes orvosi eszközök, például az intravénás katéterek további jelentős kockázati tényezők lehetnek a szisztémás fertőzések számára. Antimikrobális gyógyszerek adhatók, ezek fajtáját a kezelőorvos határozza meg.

• Fájdalomcsillapítás

Rendkívül fontos a fájdalom megfelelő csillapítása mind a kezelések előtt, azok alatt, és azt követően is. A csillapíthatatlan erős fájdalom hatással van a beteg teljes életére, emberi kapcsolataira, befolyásolhatja a táplálkozását, alvását, fokozza a szorongást, depresszióhoz vezethet, és megnehezíti a betegséggel való megküzdést. A fájdalmat folyamatosan értékelni kell szabványos skálák, például numerikus értékelési skála vagy vizuális analóg skála segítségével. A fájdalom jellemzőit (háttér-, áttöréses és nyelési fájdalom) rögzíteni és részletezni is kell. Mindez azért fontos, hogy a legmegfelelőbb, leghatékonyabb és legkevesebb mellékhatással járó fájdalomcsillapítót adhassa a szakember.

A sugárzás által kiváltott nyálkahártya-gyulladás súlyos fájdalmat és gyakran nem tervezett kezelési szüneteket, klinikai látogatásokat és kórházi kezelést eredményez.

A sugárkezelés alatti fájdalom általában a kezelési időszak második felében rosszabbodik, majd 1-2 héttel annak befejezése után javul.

Fontos a megfelelő szájhigiénia és a speciális szájöblítés, amelyet már a kezelések megkezdésekor el kell kezdeni. Ha fájdalom van, azt a lidokain vagy egyéb felületi érzéstelenítő helyi alkalmazása javíthatja.

A megfelelő fájdalomcsillapító programnak tartalmaznia kell a tünet, illetve annak fokozódásának korai felismerését, és az erélyesebb fájdalomcsillapító terápia azonnali megkezdését.

A fájdalomcsillapító terápia felépítése piramis-szerű: nem folyamatos fájdalom esetén ún. nem-szteroid gyulladáscsökkentő típusú fájdalomcsillapítók alkalmazhatók (ellenjavallat - pl. vesekárosodás - hiányában), szükség szerint, de a maximális napi dózis alatt. Folyamatos vagy erősebb fájdalom esetén ún. minor opioid származékokat alkalmazhatnak, amelyeknek érdemi álmosító hatása nincs. Erős fájdalom esetén, amennyiben az előbb ismertetett módszerekkel kielégítő fájdalomcsillapítás nem érhető el, major opioid alkalmazása válhat szükségessé, amely megfelelő dózisának beállításához időnként kórházi felvétel válhat szükségessé. Az opioid származékok, illetve a nem szteroid gyulladáscsökkentő típusú fájdalomcsillapítók kombinálhatók: az előbbiek által felállított bázisterápia mellett jelentkező áttöréses fájdalom esetén az utóbbiak alkalmazásával érhető el megfelelő eredményt.

Speciális megfontolást igényel a fej-nyaki daganatos betegek fájdalomcsillapításának beállítása abból a szempontból, hogy gyakran a szájon keresztüli gyógyszerbevétel nem megoldható, így egyéb, vízben oldódó, a gyomorszondába beadható gyógyszereket, esetleg speciális, bőrön keresztül felszívódó, tapasz formájában alkalmazható hatóanyagokat kell alkalmazni.

• Nyelésterápia

A fej-nyaki régióban elhelyezkedő daganatok, illetve az ezen a területen végzett beavatkozások jelentősen befolyásolhatják a nyelési funkciót. Amennyiben a megfelelő kalória- és/vagy folyadékbevitel szájon keresztül nem megoldható, ún. szondatáplálást alkalmaznak.

Előfordulhat, hogy a kezelés következtében megváltozik a nyelésben résztvevő szervek struktúrája (pl. részleges gégeeltávolítás esetén) vagy funkciója (pl. idegbénulás következtében nyelv- vagy gégebénulás). Ezekben az esetekben foniáter szakorvos, illetve nyelésterápiában jártas logopédus fog segíteni neked abban, hogy a nyelést javíthasd. Ehhez szükséges a kijelölt rendszerességgel bizonyos gyakorlatokat elvégezni - úgy kell ezt elképzelni, mintha tornagyakorlatokat végeznél, csak ezúttal nyaktól felfelé kell minden gyakorlatot csinálni. Szükség lesz még a részedről megfelelő hozzáállásra és türelemre is, hogy javulást tapasztalhass.

• Légzési támogatás

A daganat jelenléte okozta légúti szűkület, esetleg a műtét vagy sugárterápia okozta duzzanat/ödéma miatt kialakulhat fulladásos panasz. Fontos ennek az idejében történő felismerése (általában belégzéskor jelentkező hangos légzés, ún. inspirációs stridor kíséretében jelentkezik), lehetőség szerint megelőzése. Előfordulhat, hogy a daganat önmagában még nem okoz olyan fokú szűkületet, hogy fulladásos panasz jelentkezzen, de a terápia – általában átmenetileg – tovább szűkítheti a légutat. A fenti esetekben a kezelőorvos légcsőmetszést (tracheotómiát/tracheosztómiát) fog javasolni.

A beavatkozás lényege, hogy a nyak alsó harmadában, a középvonalban a bőrt átvágva, a lágyszöveteket kettéválasztva egy ablakot képeznek a légcső felső szakaszán, amelybe egy vékony csövet, ún. kanült helyeznek be. A beavatkozással a szűkült területet “áthidalják”, a levegő még teljes felsőlégúti szűkület esetén is zavartalanul áramolhat a tüdőbe.

Amennyiben a kanülviselésre hosszabb távon van szükséged, a kezelőorvos ellát majd recepttel, és még a kórházban megtörténik a kanülviselés alapjainak, a kanül ápolásának, valamint cseréjének betanítása.

Többféle kanül létezik, a leggyakrabban használt típusok:

• “egyszerű” kanül
• beszédszelepes kanül - a kanül felső oldalán lyukak, a kanül belső részének nyílásán pedig szelep helyezkedik el: belégzéskor a szelep kinyílik, a levegő a tüdőbe áramlik, kilégzéskor a szelep záródik, és az említett lyukakon keresztül a levegő a gége irányába halad, lehetőséget adva a hangképzésre, beszédre. Fontos, hogy a beszédszelepes kanül alkalmazásának akkor van értelme, ha van funkcionáló gége, amellyel a hangadás kivitelezhető, továbbá fontos megemlíteni, hogy a légcsőmetszést követő korai időszakban általában nem alkalmaznak beszédszelepes kanült a fokozott váladékképződés miatt, illetve amiatt a tény miatt, hogy a megfelelő használathoz a tracheotómiás seb gyógyulása szükséges.
• Speciálisan hosszított kanülök: előfordulhat, hogy a lyuk a légcsövön mélyen került kialakításra, ahhoz pedig, hogy a kanül megfelelő hosszan beérjen a légcsőbe, nem elegendő a hagyományos kanül, annál hosszabb csőre lehet szükség.

A kezelés végeztével, ha a légutak megfelelő tágassága helyreállt, és nincs fenyegető légúti szűkület, fulladásveszély, a nyílás megszüntethető: az esetek nagy részében a kanül eltávolításával a nyílás magától bezáródik néhány hét alatt, de előfordulhat, hogy műtéti zárásra kerül sor.

• Táplálkozási támogatás

A nyelésfunkció romlása esetén, előfordulhat, hogy a beteg nem tud megfelelő mennyiségű tápanyagot bevinni a szervezetébe. Amennyiben a folyadék fogyasztása akadálytalan, iható tápszerekkel a megfelelő mennyiségű kalória elfogyasztható. A tápszert fül-orr-gégész, sebész vagy onkológus tudja felírni, és gyógyszertárban lehet kiváltani. Ha azonban a nyelési nehezítettség kifejezett, az fogyáshoz vezet - tehát szükség lehet a táplálás megoldásához szondatáplálásra. 

Átmenetileg alkalmazhatnak orrszondát (nazogasztrikus szondát), amely egy, az orron keresztül, a garaton-nyelőcsövön át a gyomorba juttatott végű vékony cső, és amely lehetőséget nyújt a „problémás” szakasz (a garat) áthidalására. Az orrszonda maximum néhány hétig tartható bent, amennyiben hosszabb távon szükséges a szondatáplálás, vagy egyáltalán nem tudsz nyelni, úgy orvosod javasolhatja a perkután endoszkópos gasztrosztómiás (PEG) cső használatát.

Ebben az eljárásban egy csövet vezetnek be a hasfalon keresztül a gyomorba. A tápfolyadékokat a csövön keresztül juttatják a szervezetbe. Kezelőorvosod mindent el fog mondani ezzel kapcsolatban. A beültetés történhet egy gyomortükrözés keretében, illetve történhet altatásos műtét során is (sebészi gasztrosztóma).

A táplálás beállítása a kezelőorvos, valamint a dietetikus feladata, akik a társbetegségek (pl. cukorbetegség) figyelembevételével megállapítják a szükséges kalóriaigényt, ennek megfelelően állítják fel a táplálási tervet.

• Pszichológiai támogatás

A daganatos diagnózis, a megváltozott életfunkciók (nyelés, légzés, beszéd), a mindennapi rutinból való kiesés hatalmas lelki terhet ró a betegre, valamint a hozzátartozókra. Sokszor a pszichés nyomás nem is tudatosul az emberekben, mégis jelentősen befolyásolja az életminőséget: a társas kapcsolatok háttérbe szorulnak, ingerlékenység jelentkezik, alváspanaszok, indítékszegénység jelentkezhet.

Nagyon fontos kiemelni, hogy hiába sikerül a “testi gyógyítás” maradéktalanul, hiába tűnik el a daganat, ha a páciens nem érzi magát jól pszichésen, az életminősége jelentős kárt szenved.

A daganatos betegek kezelésének szerves része a pszichés támogatás.

A daganatos megbetegedés híre, tele olyan félelmetes jelzőkkel, mint például a „rosszindulatú”, már önmagában jelentősen megterhelheti pszichés állapotodat. Még a sikeresen kezelt rákbetegség esetén is leírták az ún. „Damoklész kardja effektust”, vagyis azt, hogy a páciens a betegség állandó észlelt fenyegetettségében kénytelen élni. Csakúgy, mint II. Dionüszosz kegyence, akit a türannosz a legenda szerint – hogy megértse a mégoly fényűző királysággal járó felelősség nyomását – trónjára ültetett, mindenféle finomsággal traktált, de közben éles kardot függesztett a feje fölé, egyetlen lószőrrel…

Amikor a rossz hírt megkapod, már akkor is túl vagy egy bizonytalan ideig tartó, idegőrlő várakozáson. Amikor pedig legrosszabb sejtésed válik valóra, az sokkoló lehet a számodra. Ha pedig már „elérkezett hozzád”, vagyis felfogtad a betegség tényét, akkor szoronghatsz a folytatástól: a kezelésektől, a fájdalomtól, a testi funkciók vagy kinézet megváltozásától, függetlenséged és szerepeid elvesztésétől, a kiszolgáltatottságtól. És – sokszor önmagadnak is bevallatlanul – retteghetsz az esetleges legnegatívabb végkifejlettől: a haláltól.

A diagnózis nem egyenlő a halálos ítélettel!

A gyógyulás sok tényezőtől függ, de van rá esély. Ennek pedig az is része, hogy lelki erőforrásaidat is mozgósítani tudd.

Mit tehet a pszichológus?

Semmi esetre sem azt, hogy a betegség állítólagos „lelki okait” keresi! Valóban hozzájárulhatnak a betegség létrejöttéhez egyes rossz szokások, és lehet lelki oka annak, hogy valaki önkárosító életmódot folytat – például tartós rosszkedvét alkoholmámorba fojtja, vagy dohányfüsttel nyugtatja le magát –, de nincs olyan pszichés tényező, mely önmagában rákot okozna! Még a sokat emlegetett stressz is legfeljebb áthangolja az arra érzékeny szervrendszerek működését, befolyásolhatja az immunválaszt, és hajlamosíthat egyes káros folyamatokra, de csak ha krónikusan áll fenn, kontrollálhatatlannak tűnik, és tehetetlenül állunk vele szemben. És a fentieken kívül még sok más tényező – például a környezeti ártalmak vagy a genetikai hajlam – vesz részt e folyamatban, mely az esetek nagy részében nem visszafordíthatatlan.

Attól sem kell tartanod, hogy a pszichológus a sok gyógyszer mellé még egy „dilibogyót” is felír: nem is teheti, hiszen nem orvos. Ha hosszabb közös beszélgetés után úgy ítéli meg, hogy erre szükség lehet, akkor együtt körbejárhatjátok ezt a lehetőséget, de csakis a Te beleegyezéseddel.

Sokkal inkább abban segíthet a szakember, hogy:

• feldolgozd a rossz hír okozta megrázkódtatást
• együttérző legyél önmagaddal, és így nézz rá félelmeidre
• tudd nyugodtabban átgondolni lehetőségeidet és részt venni a téged érintő döntésekben
• könnyebben bírd a kezelésekkel járó megpróbáltatásokat
• legyen több erőd kitartani a terápia mellett
• elkezdhess megbékélni tested változásaival
• képes legyél bizakodni
• és végül legyen bátorságod oly módon és mennyiségben kommunikálni szeretteiddel betegségedről, ahogy neked a legmegfelelőbb.

A pszichológiai segítség érkezhet egy vagy több egyéni beszélgetés, esetleg csoportos támogatás formájában. Nem könnyű persze segítséget kérni egy olyan kultúrában, ahol még tartja magát a közhiedelem, hogy „csak az megy pszichológushoz, aki bolond”. De nem kell bolondnak lenni ahhoz, hogy egy ilyen élethelyzet megviseljen, és átmenetileg nemcsak testi, hanem lelki úton is elfogadd a segítséget.

Összességében tehát a pszichológus vagy egyéb ezen a területen jártas mentális segítő (például mentálhigiénés szakember) is hozzáteheti a tudását ahhoz, hogy az életminőséged javuljon. Így is, ebben a helyzetben is, akár már holnap.

• Palliatív ellátás

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2002-ben a következőképpen fogalmazta meg a palliatív ellátást:

„A palliatív ellátás olyan megközelítés, amely az életet megrövidítő betegség kísérő problémáitól szenvedő páciens és családja életminőségét javítja azáltal, hogy megelőzi és csillapítja a szenvedést a fájdalom, a fizikai, pszichoszociális és spirituális problémák meghatározásával, kifogástalan értékelésével és kezelésével.”

A palliatív ellátás holisztikus megközelítést alkalmaz, figyelembe véve a beteg, gondozói és családja fizikai, pszichológiai, szociális és lelki szükségleteit. A palliatív ellátásban megfelelő beavatkozások közé tartoznak az onkológiai és sebészeti megközelítések, a gyógyszerkezelés, a pszichológiai támogatás, amely a beteg és családja szükségleteire irányul. Alkalmazható a betegség korai stádiumában, az életet meghosszabbító terápiákkal együtt – mint a kemoterápia és radioterápia –, és magában foglalja azokat a vizsgálatokat is, amelyek szükségesek a klinikai komplikációk, mellékhatások jobb kezeléséhez.

A megfelelő időben elkezdett palliatív ellátás során nemcsak életet adhatunk a napoknak hanem napokat is adunk az életnek, hiszen a korán megkezdett palliatív ellátás során egy olyan multidiszciplináris csoport foglalkozik a betegekkel, amely a betegek állapotához és igényeihez igazodó ellátást képes nyújtani.

Az elsődleges kezelések végeztével fel kell mérni, hogy hogyan sikerült a terápia.

Műtéti kezelést követően a terápia sikerességéről elsősorban a szövettani eredmény ad információt: kedvező esetben a daganat eltávolítása az “épben történt”, tehát a kimetszés nem a daganatszöveten belül, hanem az amelletti ép szövetben történt, így nem marad vissza daganatos sejt. Ezt nevezzük R0 reszekciónak.

Kedvezőtlen esetben az eltávolítás “nem az épben történt”, ilyenkor nagy a valószínűsége annak, hogy daganatos sejtek maradtak vissza a műtéti területen. Ilyenkor megfontolandó az ismételt műtét, ezzel a bennmaradó daganatszövet eltávolítása. Amennyiben ez a betegség a gégét mozgató ideg körül marad vissza, mérlegelni kell, hogy az ismételt műtéttel járó magasabb idegbénulás-kockázatot vállalják, vagy radiojód terápiát alkalmaznak az ott lévő daganat elpusztítására.

További kedvezőtlen szövettani jellemző, ha az esetlegesen meglévő nyirokcsomó-áttétekben a patológusok azt látják, hogy a daganatszövet a nyirokcsomó tokját áttöri, illetve a daganatsejtek ereket vagy idegeket szűrnek be.

Bizonyos daganattípusok, pl. follikuláris rák, vagy nagy tumorméret, illetve nyirokcsomó-áttétek esetén fokozott a betegség kiújulásának a kockázata.

A fenti kedvezőtlen faktorok, illetve előrehaladott stádium esetén a műtéti kezelést ún. posztoperatív (tehát műtét utáni) radiojód kezelésnek kell követni. 

Az eltávolított pajzsmirigy-daganat szövettani vizsgálatának függvényében szükség lehet a kezelést követő, kiegészítő, ún. sugárzó jódizotópos, infúziós kezelésre, esetleg külső besugárzásra, azaz sugárterápiára.

A radiojód kezelés, vagy más néven izotópos terápia valójában egy célzott sugárterápia. A pajzsmirigy szinte az összes jódot felveszi, amely a szervezetbe kerül. Ezért a kezelés során kapott radioaktív jód képes megtalálni és elpusztítani a műtéttel el nem távolított, illetve a pajzsmirigyen túlra terjedő pajzsmirigysejteket. Ez azért fontos, mert a szervezetben maradt pajzsmirigy szövetben még lehetnek daganatos sejtek.

Minél nagyobb részt távolítottak el a pajzsmirigyből a műtét során, annál sikeresebb lesz a bennmaradt sejtek jódfelvétele. A kezelés előtt és/vagy alatt fel kell függeszteni a hormonpótló gyógyszer szedését is, illetve jódszegény diétát kell majd tartanod.

A műtét utáni radiojód kezelés tehát elpusztítja az összes maradék pajzsmirigysejtet. Ennek következtében a vérben a thyreoglobulin (azaz a pajzsmirigyhormonokat raktározó fehérje) szintje nullára csökken. Ez pedig azért fontos, mert így az utánkövetés során, ha emelkedni kezd a szintje, az a daganat kiújulására vagy áttét jelenlétére utalhat.

Radioaktív jódkezelést nem adnak medulláris vagy anaplasztikus pajzsmirigyrákban szenvedő betegnek.

A kezelés alatt kórházban leszel, speciális, izotópterápiás osztályon, hogy tudjanak rád folyamatosan figyelni. A kezelés lényegében annyiból áll, hogy infúzió formájában megkapod, vagy oldat formájában meg kell innod a sugárzó jódot. Ez egy kellemetlen ízű folyadék. A következő néhány napban igyál minél több folyadékot, hogy a radioaktív jód minél hamarabb áthaladjon a testeden. Néhány napon belül a sugárzás nagy része eltűnik. Amíg azonban jelen van - ez általában kb. 5 nap - addig Te is “sugárzó” leszel, vagyis sugárterhelést jelentesz a környezetedben élők számára. Ezért ne menj senki, különösen várandós nők és gyerekek közelébe! Legtöbbször a kezelőintézményben kell maradnod erre az időszakra, de mindenképp beszélj a kezelőorvosoddal arról, hogyan korlátozhatod a sugárterhelést azokra, akik a kezelés alatt és az azt követő napokban megfordulhatnak a közeledben!

Radiojód terápia a választandó kezelési mód akkor is, ha a pajzsmirigyrák kiújul, de nem operálható (irreszekábilis).

A radiojód terápiának lehetnek akut (azaz azonnal jelentkező), rövidtávú és hosszútávú hatásai is.

Az akut hatások az izotóp beadása után néhány órán belül jelentkezhetnek. Ezek:

• fejfájás,
• aluszékonyság, fáradtság,
• hányinger, émelygés, hányás,
• nyálmirigy-gyulladás,
• hólyaghurut,
• fájdalom a pajzsmirigy területén.

A korai mellékhatások 1-2 napon belül jelenhetnek meg, és néhány hétig tartanak. Ezek:

• csontvelő-károsodás
• ízérzékelés megváltozása
• szájszárazság
• férfiaknál átmeneti oligospermia (a spermiumszám csökkenése az ondóban) vagy azoospermia (a spermiumok teljes hiánya)
• nőknél a petefészkek funkcióinak átmeneti csökkenése
• menstruáció elmaradása

A késői hatások pedig csak évek, évtizedek múlva jelenhetnek meg, és csak nagyon ritkán. Ezek lehetnek:

• tüdőfibrózis (gyulladás, hegesedés a tüdő szöveteiben),
• leukémia,
• vérképzés károsodása,
• második tumor kialakulása.

A terhesség elkerülése javasolt a kezelés után legalább 1 évig. 

Előfordulhat, hogy a pajzsmirigyrák, amely korábban radiojód-érzékeny (ún. radiojód-avid) volt, később elveszíti ezt a tulajdonságát, így sem a szcintigráfián nem mutatható ki, sem a radiojód kezelés nem lesz hatékony.

A klasszikus sugárkezelés vagy radioterápia a daganatos elváltozás egyfajta kezelési lehetőségét jelenti, amely leggyakrabban röntgensugarakat, esetleg egyéb ionizáló sugarakat használ. Az itt használt röntgen/gammasugarak nagyobb energiájúak és jobban fókuszáltak, mint a hagyományos diagnosztikai célú röntgensugarak. 

Pajzsmirigyrák esetén nagyon ritkán része a kezelésnek a külső sugárterápia. A következő esetekben kerülhet rá sor:

• műtét és radiojód kezelést követően, ha tumor maradt vissza, és az nem képes elegendő radiojód felvételre (azaz nem lehet teljesen elpusztítani a jódizotópos kezeléssel)
• T4 stádiumú, nyirokcsomóáttétes, idősebb betegek esetén 
• műtéti úton nem eltávolítható tumoroknál, vagy nyirokcsomóáttéteknél, amennyiben a környező szervekre terjednek (gége, légcső, garat, nyelőcső, stb.)
• kiújulás esetén, ha a daganat nem veszi fel a jódizotópot
• csontáttétek kezelésére, fájdalomcsillapító céllal

A differenciált pajzsmirigyrákok sikeres terápiáját követően fontos, hogy a betegeket követni kell, az esetleges kiújulást időben fel kell ismerni. Az időszakos képalkotó (jelen esetben ultrahang) vizsgálatok során a radiológusok átnézik a nyakat, a pajzsmirigyágyat, és a korábbi vizsgálatokon nem látott, kóros szövetburjánzást keresik, mint a kiújulás morfológiai jelét.

Mivel azonban egy hormontermelő szervről van szó, és a daganat általában hasonlít funkciójában a kiindulási szervhez, a pajzsmirigy által termelt fehérje, az ún. thyreoglobulin nagyon jól használható tumormarkerként, és a szintje jól korrelál a szervezetben lévő pajzsmirigy(daganat) szövet mennyiségével. Így az ultrahangvizsgálatok mellett fontos a thyreoglobulin monitorozása vérvétellel, annak emelkedése esetén az esetleges kiújulást ki kell zárni képalkotó vizsgálatokkal (ultrahang, CT/MR, szcintigráfia).

Hormonpótlás

Teljes pajzsmirigy-eltávolítás után biztosan bekövetkezik, részleges műtét esetén előfordulhat a pajzsmirigy alulműködése, emiatt  szükség van az általa termelt hormonok pótlására akár egész életen át. Ezen hormonok pótlása hormonkészítményekkel történik, a megfelelő dózis beállítása hosszadalmas feladat, hormonszintek (TSH, fT4, fT3) többszöri ellenőrzése válik szükségessé az utánkövetés során, a sikeres beállítás hónapokig is eltarthat. Szerencsére azonban gyógyszeres formában ugyanazt meg tudod kapni, mint amit az egészséges pajzsmirigy termel, így a megfelelően beállított hormonpótlással az életminőségedet várhatóan nem fogja rontani.

Valószínűleg napi egy tablettát kell majd bevenned, étkezés előtt, mindig ugyanabban az időben - így biztosítható a kiegyensúlyozott hormonszint.

A hormonszint beállítását endokrinológus fogja végezni. Az endokrinológia az orvostudománynak az a szakterülete, amely a belső elválasztású mirigyekkel, és az azok által termelt hormonokkal, valamint a hormonzavarokkal foglalkozik.

A hormonpótlás céljából szedett gyógyszernek is lehetnek mellékhatásai: megjelenhetnek kiütések, és a kezelés első hónapjaiban tapasztalhatsz hajhullást.

Amennyiben a véredben túl alacsony a pajzsmirigyhormon szintje, úgy előfordulhat, hogy hízol, fáradékony leszel, szárazabbá válik a bőröd és a hajad, és hogy többször érzed úgy, hogy fázol. Ha viszont túl magas a pajzsmirigyhormon szintje, akkor tapasztalhatsz fogyást, mellkasi fájdalmat, normálistól eltérő szívritmust, görcsölést, hasmenést, izzadást vagy csontritkulást.

Nagyon fontos, hogy minden esetben jelezd a kezelőorvosodnak, ha ilyen tüneteket tapasztalsz, hiszen az azt jelenti, hogy a hormonpótlás dózisán változtatni kell! 

A mellékpajzsmirigyek műtét utáni alulműködése vagy teljes funkciókiesése miatt az alacsony kalciumszint izomgörcsökhöz, akár légzésbénuláshoz is vezethet, ezért a kalcium átmeneti vagy tartós (akár egész életen át tartó) pótlására is szükség lehet.

Rehabilitáció

A fej-nyaki daganattal érintettek számos problémával szembesülhetnek a kezelések alatt és után. Ezek például  beszéd-, nyelés-, légzés- és kozmetikai/megjelenésbeli problémák, valamint az ezek következtében kialakuló, ún. pszichoszociális következmények. Függetlenül attól, hogy a kezelésként műtétet vagy radioterápiát és/vagy kemoterápiát írnak elő, a kezelés jelentős változásokat, mellékhatásokat eredményezhet a funkcionális képességeidben, rövid- és hosszútávon egyaránt.

A rehabilitáció a betegség felismerésekor elkezdődik, és később, a kezeléseket követően a tünetmentes időszak alatt is folytatódik. A rehabilitáció esztétikai, funkcionális és pszichés szempontból is nagyon fontos. Módszerei:

• Beszédrehabilitáció
• Nyelés-, és légzésterápia
• Helyreállító plasztikai sebészet
• Protetika (pl. fogpótlás)
• Fizikoterápia
• Onkopszichológia

Mikor a kezelőorvos megtervezi a lehetséges kezeléseket, mindig figyelembe veszi az ún. funkcionális állapotodat is, vagyis figyelembe veszi, hogyan működik az esetedben a beszéd, a nyelés, a légzés, a táplálkozás és a hangképzés.

Mindenképpen szükséges:

• prehabilitáció
• kezelések alatti rehabilitáció
• kezelések utáni rehabilitáció

A rehabilitáció magában foglalja a fizikai gyakorlatokat és/vagy táplálkozási segítséget, valamint a terápiás mellékhatások mérséklésének lehetőségét, a megváltozott funkciók javítását, fejlesztését.

A külső sugárterápia sok mellékhatást eredményezhet, károsíthatja az egészséges sejteket is a kezelési területen. Sok betegnél hegesedés alakul ki a sugárzás területén, ezt sugárfibrózisnak nevezik, ami a bőr megvastagodását, és az izmok feszülését eredményezi.

A kezelések, terápiák során jelentkező, gyakori szövődmények a következők lehetnek:

• A bőr megváltozott szerkezete, megjelenése
• Trismus - az állkapocs kinyitásának nehézsége
• Ízületi fájdalom az állkapocsban (ún. TMJ) – olyan ízületi funkció/diszfunkció, amely fájdalmat okozhat az állkapocs kinyitásakor
• Szájszárazság, szájfájdalom
• Nyelési nehézségek
• Beszéd nehézségei műtét után
• Izomgyengeség vagy az arc, a száj és a garat szerkezetének megváltozása miatti rágási vagy nyelési problémák
• Csökkent vagy megváltozott ízérzékelés
• Nyálkahártya-gyulladás – fájdalmas gyulladás és fekélyesedés a szájnyálkahártyában vagy az emésztőrendszerben
• Nyaki izomgörcsök, fájdalom vagy testtartás megváltozása
• Nyiroködéma – az arc vagy a nyak duzzanata
• Fejfájás és migrén
• Testtartási rendellenességek, vállproblémák
• Fáradtság
• Csökkent figyelem
• Fogászati problémák
• Kemoterápia által kiváltott idegfájdalom, bizsergés, zsibbadás vagy egyensúlyhiány (ezt úgy hívjuk, hogy neuropátiás fájdalom)

Beszédrehabilitáció

Nem is gondolunk bele, mennyire fontos része az életünknek a beszédkészségünk. Beszéd során rengeteg szervünk részt vesz a folyamatban, például a gége, a hangszalagok, a garat, a nyelv, a száj és a fogak is. Ajkaink, nyelvünk és fogazatunk segítségével az artikuláció folyamán a hangokból beszéd lesz.

Elképzelhető, hogy jelentős változás fog bekövetkezni a beszédképességedben. Azt, hogy a kezelés után mennyire lesz számodra könnyű vagy nehéz a beszéd, több tényező befolyásolja, többek között

• a primer daganat mérete
• a betegség stádiuma
• a kezelés típusa

A fej-nyaki daganatos betegek rehabilitációját a diagnózis felállításakor el kell kezdeni. Tudjuk, hogy nehéz szembenézni még a kezelés előtt azzal, hogy milyen fizikai károsodások fognak érni, de hidd el, minél előbb elkezded a rehabilitációt, annál sikeresebb lehet az eredmény. Keress fel logopédus szakembert, aki meg fogja tudni mondani neked, melyek lehetnek az első lépések.

A bőr változása

A sugárterápia sokaknál okoz bőrgyulladást. Ez lehetnek enyhébb, de súlyosabb is. Az ép bőrsejteket is éri a sugárzás, ezért alakulhat ki gyulladásos tünet.

Ez lehet:

• bőrpír
• viszketés
• bőrszárazság
• hólyagosodás
• fekélyek

Mindezek jelentkezhetnek pár nappal, vagy héttel, sőt, akár évekkel később is.

A következőkkel lehet segíteni a tüneteket:

• használj zuhanyzást követően olajos készítményeket (pl. babaolaj);
• kerüld a forró vízzel való zuhanyozást;
• kerüld a bőr dörzsölését (törölközés során is), ha viszket, inkább simogató mozdulatokat végezz;
• kerüld az alkoholtartalmú készítményeket (pl. after shave vagy parfüm), a hagyományos borotvák helyett elektromos borotvát használj;
• fogyassz sok folyadékot minden nap;
• viselj laza, nem irritáló ruházatot;
• kerüld a vakarást, erős inger esetén jegeld a területet (pl. törölközőbe tekert jégkockákkal), vagy végezz simogató mozdulatokat;
• óvd a bőrödet a napsugárzástól!

Fordulj orvosodhoz, ha a következőket tapasztalod:

• két napon túl tartó, nem csillapodó, az alvást akadályozó mértékű, erős viszketés;
• fájdalmasan száraz bőr;
• sárgás színűvé vált bőr;
• nyílt seb kialakulása, vérzés;
• kiütések, hólyagosodások, fertőzésre utaló jelek (pl. gennyesedés) jelentkezése.

Kiszáradt száj

Ha a sugárkezelést a száj vagy a torok közelében alkalmazzák, a nyálmirigyek (nyálat termelő mirigyek) károsodnak. Emiatt a száj kiszáradhat. Az, hogy ez mennyi ideig tart, a kezelés típusától függ. A következő praktikákkal lehet ezeken segíteni:

• Tarts egy pohár vizet az ágyad mellett, éjszaka is igyál!
• Használj éjjeli párásítót!
• Napközben igyál sok folyadékot!
• Tartsd hidratáltan a szádat és az ajkaidat hidratáló krémekkel!
• Étkezz lédúsan, fogyassz sok gyümölcsöt!
• Rágj cukormentes rágógumit (ez nyálképző), vagy szopogass cukormentes, savanyú cukorkát!
• Vegyél be egy teáskanál kókuszolajat vagy íztelen, folyékony aloe verát szájon át, lefekvés előtt, ez nyugtatja a torkot és segít nedvesen tartani a szádat!

Kerülni kell:

• Koffeint tartalmazó italokat (például kávé és szóda)
• Csokoládét
• Dohányt (például szivar és cigaretta)
• Savas ételeket és italokat (például citrusfélék, citromlé, ecet és paradicsom)
• Forró és fűszeres ételeket
• Keményítő tartalmú ételeket (például burgonya, kenyér és rizs)
• Alkohol alapú szájvizet

Jelezd a kezelőorvosodnak, ha nagyon ki van száradva a szád! Tud ajánlani ún. nyálpótlót. A nyálhelyettesítők segíthetnek nedvesen tartani a szájat. Ezek többsége vény nélkül megvásárolható helyi gyógyszertárban.

Fájdalmas száj

Ha fáj a szád, vagy nyelési nehézségeid vannak, a puha, lédús ételek fogyasztása segíthet. Ezek az élelmiszerek a következők:

• Turmixok
• Pudingok
• Joghurt
• Rántotta
• Zöldségpüré
• Gyümölcspüré

Kerüld az olyan ételeket, amelyek irritálhatják a szájat, mint például:

• Fűszeres ételek
• Sós ételek
• Savas ételek és italok (például citrusfélék, citromlé, ecet és paradicsom)
• Száraz, ropogós ételek

Nyelési problémák

Nyelési nehézséget okozhat a sugárterápia, a műtét vagy a kezelések kombinációja. Előfordulhat, hogy egy ideig csak folyékony táplálékkiegészítőt tudsz lenyelni, például tápszereket, de az is lehet, hogy a pürésebb ételekkel is megbirkózol.

Segíthet a nyelésben, ha összekevered az ételeidet szószokkal, tehát higítod őket; többször, kevesebbet eszel a nap folyamán, ahelyett, hogy egyszer-kétszer fogyasztanál nagy adagot - ez a nyelésben is segítség és a gyomrot sem terheled meg.

Egyéb mellékhatások, tünetek

Előfordulhat csökkent vagy megváltozott ízérzékelés is. Ezzel kapcsolatban csak annyit tehetsz, hogy türelmesen megvárod, amíg elmúlik. Meg kell jegyezni, hogy sajnos előfordulhat az is, hogy megmarad.

Nyálkahártya-gyulladás esetén fájdalmas gyulladás és fekélyesedés fordulhat elő a szájnyálkahártyában vagy az emésztőrendszerben. Ez a sugárkezelés akut mellékhatása, amely gyógyszerekkel kezelhető, és nagy valószínűséggel a sugárkezelés végén elmúlik.

Nyaki izomgörcsök, fájdalom vagy a testtartás megváltozása elsősorban a műtétet követően jelentkezhet. A javulásban sokat segíthet a gyógytorna. Beszélj kezelőorvosoddal, hogy szükségét látja-e annak, hogy beutaljon ortopédushoz!

Nyiroködéma, vagyis az arc vagy a nyak duzzanata műtét és sugárkezelés után is jelentkezhet. Oka a nyirokelfolyási akadály, illetve a hegesedés. A kellemetlen állapot masszázzsal javítható, akár magadnak is tudod végezni.

Fejfájás és migrén főleg műtét után fordulhat elő, nem-szteroid fájdalomcsillapítókkal kezelhető a fájdalom. Ezek többségükben vény nélkül, patikában kapható gyógyszerek.

Mint minden megterhelő kezelés esetében, itt is előfordulhat, hogy fáradtabbnak érzed magad a szokásosnál, csökken a figyelmed, koncentrációzavart érzel. Ezekre sajnos nincs “gyógymód”, az biztos, hogy sokat kell pihenned kell, figyeld meg, mi esik jól, mit érzel megterhelőbbnek. 

Fogászati ​​változások

Ha a kezelés hatással volt a nyálmirigyeidre, előfordulhat, hogy a fogaidban, fogaidon elváltozások lépnek fel. Amikor a szervezet nem termel nyálat, a baktériumok tovább maradnak a szájban és a fogakon. Ez növeli a fogszuvasodás kockázatát.

Fontos, hogy a kezelés után alaposan ápold fogaidat és ínyedet is. Ezt „foghigiéniának” is nevezik. Keress fel fogorvost, ha nincs nyáltermelés, vagy nagyon lecsökkent, és feltétlenül szólj neki az alapbetegségedről és a kezelésekről, amiket kapsz, vagy kaptál. Kezelőcsapatod biztosan tud ajánlani olyan szakembert, aki ezen a területen is dolgozik fogorvosként.

Változások a megjelenésedben

A megjelenésed is megváltozhat a kezelés után. Ez új, felkavaró érzéseket válthat ki belőled. Sokan hasznosnak találják, ha egy tanácsadóval beszélnek, hogy megbirkózzanak ezekkel az érzésekkel.

A rekonstrukciós sebészet egy lehetőség lehet a számodra.

Ha további információra van szükséged a rekonstrukciós sebészetről vagy protézisről, fordulj a kezelőorvosodhoz!

Fájdalom

A fájdalom néha a gyógyulás és a felépülés része. Jöhet és múlhat, vagy hónapokig vagy sajnos akár évekig tarthat a kezelés után. Ha fájdalmaid vannak, feltétlenül beszélj kezelőorvosoddal, hiszen tud neked fájdalomcsillapítót adni.

Táplálkozás

A fej-nyaki rákkal kezelt érintettek sokszor nagyon nehéz kihívásokkal néznek szembe az étkezéssel a kezelés során és felgyógyulási időszakban is. A kezelések mellékhatásokat okozhat, (súlycsökkenést, fáradtságot, hányingert, hasmenést, székrekedést, neutropéniát és fertőzéseket). Mindezek nehezítik az étkezéseket, a nyelést, jelentkezhet fájdalom vagy éppen az ízérzékelés elvesztése.

A kezelések során dietetikus szakember segíti a táplálkozást, ajánlásokat, tanácsokat ad.

„LÁGY” DIÉTA

Fontosak a puha, lédús ételek. Turmixgéppel a gyümölcsök és zöldségek pürésíthetőek, és a levesek ilyenkor kiemelt étkezést jelenthetnek..

HIDRATÁCIÓ

Sok víz- és folyadékfogyasztás ajánlott, így a szájszárazságot is könnyebben elkerülheted.

PROTEIN

Étkezz fehérjedúsan!

Lehet készíteni turmixokat fehérjeporból (a tejsavót tartalmazó a legjobb), alacsony zsírtartalmú tejből, szójatejből vagy rizstejből. Hozzáadhatsz gyümölcsöket is, így sokkal ízletesebbek lesznek.

IMMUNRENDSZER erősítése táplálkozással

A növényekből származó  zöldségek, gyümölcsök) fitokemikáliák (ezek a növények “rejtett kincsei”, nagyon sok pozitív hatásuk van) erősítik az immunrendszert, így segítenek a fertőzések leküzdésében.

HALOLAJ

A halolajok zsírsavakat tartalmaznak, folyékony vagy kapszula formában is kaphatóak, és rendkívül jótékony a hatásuk. A halolajok többek között természetes gyulladásgátló tulajdonságokkal rendelkeznek és elősegítik a gyógyulást, valamint segítenek fenntartani a testsúlyt.

A nyelésfunkció romlása esetén, előfordulhat, hogy a beteg nem tud megfelelő mennyiségű tápanyagot bevinni a szervezetébe. Amennyiben a folyadék fogyasztása akadálytalan, iható tápszerekkel a megfelelő mennyiségű kalória elfogyasztható. Ha azonban a nyelési nehezítettség kifejezett, az fogyáshoz vezet - tehát szükség lehet a táplálás megoldásához szondatáplálásra.

Átmenetileg alkalmazhatnak orrszondát (nazogasztrikus szondát), amely egy, az orron keresztül, a garaton-nyelőcsövön át a gyomorba juttatott végű vékony cső, és amely lehetőséget nyújt a „problémás” szakasz (a garat) áthidalására. Az orrszonda maximum néhány hétig tartható bent, amennyiben hosszabb távon szükséges a szondatáplálás, vagy egyáltalán nem tudsz nyelni, úgy orvosod javasolhatja a perkután endoszkópos gasztrosztómiás (PEG) cső használatát.

Ebben az eljárásban egy csövet vezetnek be a hasfalon keresztül a gyomorba. A tápfolyadékokat a csövön keresztül juttatják a szervezetbe. Kezelőorvosod mindent el fog mondani ezzel kapcsolatban. A beültetés történhet egy gyomortükrözés keretében, illetve történhet altatásos műtét során is (sebészi gasztrosztóma).

A táplálás beállítása a kezelőorvos, valamint a dietetikus feladata, akik a társbetegségek (pl. cukorbetegség) figyelembevételével megállapítják a szükséges kalóriaigényt, ennek megfelelően állítják fel a táplálási tervet.

Fontos egyeztetni az orvossal a táplálékkiegészítők és a vitaminok kapcsán, hiszen ezzel is támogatni tudod a szervezetedet és a gyógyulást.

Pszichológiai támogatás

A daganatos megbetegedés híre, tele olyan félelmetes jelzőkkel, mint például a „rosszindulatú”, már önmagában jelentősen megterhelheti pszichés állapotodat. Még a sikeresen kezelt rákbetegség esetén is leírták az ún. „Damoklész kardja effektust”, vagyis azt, hogy a páciens a betegség állandó észlelt fenyegetettségében kénytelen élni. Csakúgy, mint II. Dionüszosz kegyence, akit a türannosz a legenda szerint – hogy megértse a mégoly fényűző királysággal járó felelősség nyomását – trónjára ültetett, mindenféle finomsággal traktált, de közben éles kardot függesztett a feje fölé, egyetlen lószőrrel…

Amikor a rossz hírt megkapod, már akkor is túl vagy egy bizonytalan ideig tartó, idegőrlő várakozáson. Amikor pedig legrosszabb sejtésed válik valóra, az sokkoló lehet a számodra. Ha pedig már „elérkezett hozzád”, vagyis felfogtad a betegség tényét, akkor szoronghatsz a folytatástól: a kezelésektől, a fájdalomtól, a testi funkciók vagy kinézet megváltozásától, függetlenséged és szerepeid elvesztésétől, a kiszolgáltatottságtól. És – sokszor önmagadnak is bevallatlanul – retteghetsz az esetleges legnegatívabb végkifejlettől: a haláltól.

A diagnózis nem egyenlő a halálos ítélettel!

A gyógyulás sok tényezőtől függ, de van rá esély. Ennek pedig az is része, hogy lelki erőforrásaidat is mozgósítani tudd.

Mit tehet a pszichológus?

Semmi esetre sem azt, hogy a betegség állítólagos „lelki okait” keresi! Valóban hozzájárulhatnak a betegség létrejöttéhez egyes rossz szokások, és lehet lelki oka annak, hogy valaki önkárosító életmódot folytat – például tartós rosszkedvét alkoholmámorba fojtja, vagy dohányfüsttel nyugtatja le magát –, de nincs olyan pszichés tényező, mely önmagában rákot okozna! Még a sokat emlegetett stressz is legfeljebb áthangolja az arra érzékeny szervrendszerek működését, befolyásolhatja az immunválaszt, és hajlamosíthat egyes káros folyamatokra, de csak ha krónikusan áll fenn, kontrollálhatatlannak tűnik, és tehetetlenül állunk vele szemben. És a fentieken kívül még sok más tényező – például a környezeti ártalmak vagy a genetikai hajlam – vesz részt e folyamatban, mely az esetek nagy részében nem visszafordíthatatlan.

Attól sem kell tartanod, hogy a pszichológus a sok gyógyszer mellé még egy „dilibogyót” is felír: nem is teheti, hiszen nem orvos. Ha hosszabb közös beszélgetés után úgy ítéli meg, hogy erre szükség lehet, akkor együtt körbejárhatjátok ezt a lehetőséget, de csakis a Te beleegyezéseddel.

Sokkal inkább abban segíthet a szakember, hogy:

• feldolgozd a rossz hír okozta megrázkódtatást
• együttérző legyél önmagaddal, és így nézz rá félelmeidre
• tudd nyugodtabban átgondolni lehetőségeidet és részt venni a téged érintő döntésekben
• könnyebben bírd a kezelésekkel járó megpróbáltatásokat
• legyen több erőd kitartani a terápia mellett
• elkezdhess megbékélni tested változásaival
• képes legyél bizakodni
• és végül legyen bátorságod oly módon és mennyiségben kommunikálni szeretteiddel betegségedről, ahogy neked a legmegfelelőbb.

A pszichológiai segítség érkezhet egy vagy több egyéni beszélgetés, esetleg csoportos támogatás formájában. Nem könnyű persze segítséget kérni egy olyan kultúrában, ahol még tartja magát a közhiedelem, hogy „csak az megy pszichológushoz, aki bolond”. De nem kell bolondnak lenni ahhoz, hogy egy ilyen élethelyzet megviseljen, és átmenetileg nemcsak testi, hanem lelki úton is elfogadd a segítséget.

Összességében tehát a pszichológus vagy egyéb ezen a területen jártas mentális segítő (például mentálhigiénés szakember) is hozzáteheti a tudását ahhoz, hogy az életminőséged javuljon. Így is, ebben a helyzetben is, akár már holnap.

Az idejében felismert betegség és a megfelelő időben elkezdett terápia hatására a betegség jó eséllyel gyógyítható. Amennyiben a kezelések eredményesek voltak, és daganatos betegség nem maradt vissza, rendkívül fontos a kontroll vizsgálatokra való jelentkezés. 

A differenciált pajzsmirigyrákok sikeres terápiáját követően fontos, hogy a betegeket követni kell, az esetleges kiújulást időben fel kell ismerni. Az időszakos képalkotó (jelen esetben ultrahang) vizsgálatok során a radiológusok átnézik a nyakat, a pajzsmirigyágyat, és a korábbi vizsgálatokon nem látott, kóros szövetburjánzást keresik, mint a kiújulás morfológiai jelét.

Mivel azonban egy hormontermelő szervről van szó, és a daganat általában hasonlít funkciójában a kiindulási szervhez, a pajzsmirigy által termelt fehérje, az ún. thyreoglobulin nagyon jól használható tumormarkerként, és a szintje jól korrelál a szervezetben lévő pajzsmirigy(daganat) szövet mennyiségével. Így az ultrahangvizsgálatok mellett fontos a thyreoglobulin monitorozása vérvétellel, annak emelkedése esetén az esetleges kiújulást ki kell zárni képalkotó vizsgálatokkal (ultrahang, CT/MR, szcintigráfia). Azt, hogy a kontrollvizsgálatokra milyen gyakran fog sor kerülni, az orvosod egyénileg, az állapotod, eredményeid alapján határozza meg.

Ne feledkezz meg a rendszeres kontrollvizsgálatokról! Minden jót kívánunk neked!

Az esetleges kiújulás legtöbbször tünet alapján vagy kontrollvizsgálaton ismerhető fel. Amennyiben a sikeresen kezelt betegség kiújulása látható, fel kell mérni annak kiterjedését, az esetleges áttétek jelenlétét. Ennek menete megegyezik a Kivizsgálás/diagnózis állomásnál leírtakkal.

Helyi/regionális kiújulás esetén legtöbbször műtét az elsődleges kezelési mód. Ugyanakkor a radiojód terápia bizonyos dózis fölött önmagában is képes a kisebb tumoros gócok elpusztítására. A legjobb eredmény azonban a sebészi kezelés és a radiojód terápia kombinációjától várható.

Ha a mintavétel során nyert anyag vizsgálata alapján megállapítható, hogy a daganat nagy valószínűséggel rosszindulatú, akkor műtét az elsődlegesen választandó kezelési mód.

Pajzsmirigyműtétet Magyarországon fej-nyaksebészeti osztályon, illetve sebészeti osztályon végeznek. Szoros összefüggés áll fenn az adott sebész éves pajzsmirigyműtéteinek száma, valamint a szövődmények kialakulásának esélye között: azon orvosok esetében a legkisebb a szövődmények aránya, akik évente legalább 25 pajzsmirigyműtétet végeznek, így fontos, hogy a műtét fej-nyaksebészeti, illetve pajzsmirigysebészeti centrumban történjen. 

A műtét során végezhetnek teljes pajzsmirigyeltávolítást - ez a total thyreoidectomia. Ha a beteg állapota és a betegség stádiuma megengedi, akkor “csak” a pajzsmirigy érintett lebenye és az isthmus kerül eltávolításra. Ez a pajzsmirigy részleges eltávolítása, más néven hemithyreoidectomia vagy lobectomia+isthmusectomia.

Ha a daganat kiterjedése miatt sebészi terápiával nem kezelhető, akkor sor kerülhet külső besugárzásra, vagy - differenciált pajzsmirigyrák esetén - radiojód kezelést is kaphatsz, esetleg gyógyszeres kezelés jöhet szóba (célzott biológiai terápia). Erről részletesebben a Nem sebészi kezelés állomásnál olvashatsz. 

A műtét szövődményeit illetően több fontos dolgot kell szem előtt tartani az orvosoknak. Olyan szervek, képletek helyezkednek el a pajzsmirigy közelében, amelyek megőrzésére a funkciójuk miatt törekedni kell. Ilyenek a mellékpajzsmirigyek, amelyek a kalcium-háztartásért felelős hormont termelik. Ha ezeket a pajzsmiriggyel együtt eltávolítják, akkor a kalcium-anyagcsere helyreállítása sokkal nehezebb endokrinológiai-belgyógyászati feladat lesz, mint maga a pajzsmirigyhormon pótlása, ezért az esetek többségében arra törekszenek, hogy ne kelljen eltávolítani. Ha a pajzsmirigydaganat olyan kiterjedésű, hogy nem lehet megőrizni a mellékpajzsmirigyeket, akkor is van egy olyan lehetőség, hogy eltávolítás után visszaültetik egy másik helyre a szervezetben, például a nyak vagy az alkar izomzatába. Fontos még tudni, hogy a gége mozgásáért felelős főidegek (nervus laryngeus recurrens) is a pajzsmirigy közelében haladnak. Ezek megőrzését is meg kell próbálni. Amennyiben ezek sérülnek vagy lebénulnak, akkor a hangrés szűkülhet. Ez rekedtséggel és/vagy fulladásos panaszokat okozhat, azonban egy ún. hangréstágító műtéttel a probléma orvosolható. Természetesen vannak olyan szituációk, amikor ezeket is fel kell áldozni, azért, hogy a daganat egészét el tudják távolítani, de ha ez a te esetben felmerül, akkor a kezelőorvosod előre fogja veled egyeztetni, mit javasol.

A műtétet általános narkózisban, azaz altatásban végzik. A nyak bőrén, a szegycsont felső éle felett ejtenek egy vízszintes metszést, melynek hossza a nyak anatómiájától, a betegség kiterjedésétől és jellegétől függ. Teljes pajzsmirigy-eltávolítás esetén mindkét pajzsmirigylebenyt eltávolítják, részleges pajzsmirigy-eltávolítás esetén viszont csak az egyik lebeny kerül eltávolításra. A műtét során felkeresik a gégét beidegző nervus laryngeus recurrens nevű ideget, amelyről korábban már ejtettünk szót, és megkímélik (nagyon ritkán, egyes szövettani típusoknál, amennyiben a daganat egyértelműen érinti az ideget, eltávolítják). A műtét során a mellékpajzsmirigyeket szintén felkeresik, de megkímélik. Miután zárják a nyaki sebet, egy szívódrént helyeznek be a sebváladék elvezetésére. Ezt majd a műtétet követően 1-2 nappal távolítják el.

Általában nem javasolt az elsődleges daganat sebészi eltávolítása mellett a nyaki nyirokcsomók eltávolítása, amennyiben nincs ultrahangvizsgálattal kimutatható nyaki áttét.

A pajzsmirigydaganatok - szövettani típustól függően - 2-60% közötti arányban képeznek nyaki áttétet. A leggyakoribb típus, a papilláris rák esetében a legmagasabb ez az arány, fontos tudni azonban, hogy még igazolt nyaki áttét esetén is általában rendkívül kedvező a prognózis.

A pajzsmirigyrákok elsődlegesen (általában) a középső régióba, a gége-légcső körüli nyirokcsomókba adnak áttétet, ritkábban oldalra, a nagy nyaki erek körüli nyirokcsomóláncba.

Amennyiben a középső régióban a műtétet megelőzően nyirokcsomó-áttét igazolódik, úgy úgynevezett “centrális nyaki disszekciót” kell végezni, amelynek során a pajzsmiriggyel együtt az azonos oldali (vagy mindkét oldali) nyirokcsomókat tartalmazó zsírszövetet el kell távolítani. Mivel ezen a régión keresztül halad a gégét mozgató funkcióval ellátó nervus laryngeus recurrens ideg, azt mindenképpen ki kell preparálni, és meg kell őrizni.

Távoli áttétes stádium

Ha a képalkotó vizsgálatok áttétet mutatnak ki egy távoli szervben, vagy olyan helyileg kiújuló daganat észlelhető, amely nem operálható, nem alkalmas sugárterápiára, abban az esetben infúziós gyógyszeres kezelés alkalmazható. Ebben a stádiumban az elvárható reális cél a betegség növekedésének lassítása/megállítása. Amennyiben a beteg általános állapota lehetővé teszi, a kezelés részét képezhetik kemoterápiás szerek, célzott (biológiai) terápiás szerek, ill. ún. immunterápiás gyógyszerek.

Műtét előtti teendők

A műtét előtt egy teljes kivizsgáláson fogsz keresztülmenni, amely egy széleskörű laborvizsgálatot, EKG-t és mellkasröntgent is magában foglal. Ha van valamilyen krónikus betegséged, például cukorbetegség, magas vérnyomás, máj- vagy tüdőbetegség, akkor speciális műtéti előkészületekre is szükség lesz. A fogászati vizsgálat is nagyon fontos, hiszen a sebgyógyuláshoz megfelelő szájhigiéné szükséges. Ha műtét után sugárkezelést is kapsz, akkor szükség lehet olyan fogászati kezelésekre is, amelyek lehetővé teszik a terápiát.

Nagyon fontos, hogy a műtétre megfelelően táplált állapotban kerülj, célszerű a kezelőorvossal, esetleg dietetikussal (táplálkozási tanácsadóval) átbeszélni, hogy miként változtass az étrendeden, esetleg milyen tápszert/táplálékkiegészítőt fogyassz, hogy a sebgyógyulás a lehető legkedvezőbb legyen.

A dohányzás és az alkoholfogyasztás lassíthatják a kezelés utáni gyógyulást, így kiemelt fontosságú, hogy ezeket az élvezeti szereket elhagyd. 

A kórházba pizsamát, törölközőt, papucsot, tisztasági csomagot (WC-papírt, zsebkendőt, fogkefét, fogkrémet, stb.), mosogatószert, evőeszközt vigyél magaddal (utóbbit azért, hogy ne kelljen minden nap eldobható műanyag evőeszközt használni)!

Nagyon oda kell figyelni arra, hogy naponta megfelelő mennyiségű kalóriát fogyassz el! Ha van rá lehetőséged, műtét előtt fogyassz sok fehérjét (tojásfehérje, húsok, halak, sovány túró, gabonafélék). Az sem baj, ha felszedsz pár kilót, hiszen a táplálkozási nehézségek (ha lesz ilyen az esetedben) fogyást eredményezhetnek.

A pajzsmirigyműtétek szövődményei

Az általános műtéti szövődményeken túl (pl. trombózis, embólia, sebfertőzés, stb.) előfordulhatnak egyéb, súlyos szövődmények is. A műtét közben és a műtétet követő 10 napban jelentős vérzés következhet be, amely műtéti megoldást tehet szükségessé.

Típusos szövődmény a műtét során a hangszalagot mozgató ideg sérülése egyik vagy mindkét oldalon, ami rekedtséghez, nehézlégzéshez, fulladáshoz vezethet, ennek előfordulása 4-5% körüli, és szerencsére az esetek nagyobb része átmeneti. Ezen ritka szövődmények elhárítására hangréstágító műtétet (ún. arytenoid lateropexia, laterofixatio, arytenoidectomia) végezhetnek, ami azt jelenti, hogy a hangszalagot vagy hangszalagokat kiöltik oldalra, így tágítva a légutat.

Súlyosabb esetben légcsőmetszést (tracheotómiát) végezhetnek. A hangszalagbénulás lehet átmeneti vagy végleges, azonban az esetek nagy többségében a tünetek rendeződnek, ritkán van szükség későbbi kezelésre vagy hangréstágító műtétre. Sérülhet a felső gégeideg is, melynek következménye a hang gyengesége, erőtlensége.

Teljes pajzsmirigy-eltávolítás után biztosan bekövetkezik, részleges műtét esetén előfordulhat a pajzsmirigy alulműködése, emiatt  szükség van az általa termelt hormonok pótlására akár egész életen át. Erről bővebben a Rehabilitáció/Hormonpótlás állomásnál olvashatsz. 

A mellékpajzsmirigyek műtét utáni alulműködése vagy teljes funkciókiesése miatt az alacsony kalciumszint izomgörcsökhöz, akár légzésbénuláshoz is vezethet, ezért a kalcium átmeneti vagy tartós (akár egész életen át tartó) pótlására lehet szükség.

Az altatás

Mi az anesztézia?

A szó jelentése érzésnélküliség, vagyis arra szolgál, hogy a fájdalmas vizsgálat vagy műtéti beavatkozás alatt kikapcsolja a tudatot és/vagy azokat a jelzéseket, amik a fájdalom érzetét juttatják el az agyunkba.

Az anesztézia lehet általános, amikor vénásan adagolt gyógyszerekkel vagy altatógázokkal, esetleg a kettő kombinációjával érik el azt az állapotot, amikor a tudat kikapcsol, és a fájdalmat nem érzékeljük; és regionális, ami azt jelenti, hogy ilyenkor a testnek egy részét kapcsolják ki az érzések közvetítéséből, ilyen a helyi érzéstelenítés.

Mit csinál az aneszteziológus?

• a beteggel  egyetértésben megtervezi a műtéthez szükséges érzéstelenítést
• ellenőrzi az életfunkciókat a műtét/altatás alatt
• adagolja a gyógyszereket, altatógázokat, szükség esetén antibiotikumokat vagy vérkészítményeket
• megtervezi a műtét utáni fájdalomcsillapítást
• felügyeli a műtét utáni állapotot az őrzőben vagy az intenzív osztályon

Mik a teendők műtét/ altatás előtt?

• célszerű a dohányzás minél korábbi felfüggesztése, legjobb hetekkel a tervezett műtét előtt
• a túlsúly és a kóros soványság is fokozott műtéti rizikót jelent, amennyiben van rá lehetőség, ezek korrekciója javasolt a tervezett műtét előtt- ebben dietetikus vagy a kezelőorvos tud segíteni
• ha van mozgó vagy törött fog, ezek eltávolítása vagy kezelése
• ha van krónikus alapbetegség, ezek ellenőrzése, esetleg a gyógyszeres kezelés kiegészítése szükséges lehet

Mi az az aneszteziológiai ambulancia?

Nagyobb műtétek előtt az aneszteziológust is fel kell keresni előzetes állapotfelmérés és műtéti rizikóbecslés céljából. Az aneszteziológiai ambulancián a háziorvosi vizsgálathoz hasonló vizsgálat történik, kikérdeznek, megmérik a vérnyomásodat, ellenőrzik a leleteidet. Szinte minden esetben szükséges egy EKG és egy laborvizsgálat műtét előtt, de lehet, hogy egyéb eredményekre is szükség lesz, pl. mellkasröntgen, esetleg szívultrahang, ezt az aneszteziológus dönti el.

Mi történik a műtét előtt, alatt, után?

A műtét előtt már az előző napokban be kell feküdnöd a kórházba. Fül-orr-gégészeti műtétek előtt könnyű vacsora fogyasztása engedélyezett, inni a műtét előtt maximum 2 órával még lehet, vizet, teát vagy szűrt gyümölcslevet. A rendszeresen szedett gyógyszereket nem kell abbahagyni, kivéve, ha az aneszteziológus másképp rendelkezik. Amennyiben véralvadásgátló gyógyszert kell szedni belgyógyászati betegség miatt, az aneszteziológus rendelkezni fog arról is, hogy azt mennyi idővel a műtét előtt kell abbahagyni.

Már este is, de a műtét reggelén a megszokott gyógyszerek mellé kaphatsz egy „bátorító tablettát”, ez segít, hogy könnyebben vészeld át a műtét előtti várakozást.

Az altatáshoz monitorokat helyeznek fel, EKG-tappancsokat, vérnyomásmérőt, pulzoximétert. Vénát biztosítanak, ezen keresztül történik a műtét alatt a gyógyszerelés és a folyadékpótlás.

Ezután jön az altatás: fájdalomcsillapítót, altatószert kapsz, és amikor mélyen elaludtál, izomlazítót is, hogy a lélegeztetőcsövet be tudják helyezni a légcsőbe. A műtét alatt az aneszteziológus minden életfontos paramétert folyamatosan ellenőrizni fog, ha szükséges, ad még gyógyszert, irányítja a lélegeztetést, folyadékot pótol, és mindent megtesz azért, hogy a lehető legjobban sikerüljön a  műtét.

Amikor vége a műtétnek, leállítják a gyógyszerek és altatógázok adagolását, és hagyják, hogy magadtól felébredj. Ezután az őrzőbe vagy az osztályra kerülsz, ahol még szükség lehet oxigénmaszkra, monitorizálásra, és a fájdalomcsillapítást is beállítják.

Lehet az altatásnak szövődménye?

Mint minden orvosi beavatkozásnak, az altatásnak is lehetnek mellékhatásai és szövődményei, a leggyakoribbak: rossz közérzet, szédülés, hányinger, aluszékonyság, fejfájás, de ezek rövid idő alatt maguktól is megszűnnek.

Az altatás leggyakoribb szövődménye a torokfájdalom (a lélegeztetőcső miatt) illetve fogsérülés (ez pedig a lélegeztetőcső behelyezésekor alakulhat ki). Ritkán előfordulhat vérnyomásingadozás, szívritmuszavar, szívelégtelenség, allergiás reakció gyógyszerekre, műtét utáni légzési nehézség, ezekre az altatóorvos előre felhívja a figyelmet, ha a műtét jellege vagy az alapbetegségek miatt fokozott a kockázat.

 1. Radiojód kezelés/Sugárterápia

Az eltávolított pajzsmirigy-daganat szövettani vizsgálatának függvényében szükség lehet a kezelést követő, kiegészítő, ún. sugárzó jódizotópos kezelésre. Lehet, hogy ezt infúzió formájában kapod meg, de az is lehet, hogy egy oldatot kell meginnod. Az is előfordulhat, hogy esetleg külső besugárzásra, azaz sugárterápiára lesz szükséged.

A radiojód kezelés, vagy más néven izotópos terápia valójában egy célzott sugárterápia. A pajzsmirigy szinte az összes jódot felveszi, amely a szervezetbe kerül. Ezért a kezelés során kapott radioaktív jód képes megtalálni és elpusztítani a műtéttel el nem távolított, illetve a pajzsmirigyen túlra terjedő pajzsmirigysejteket. Ez azért fontos, mert a szervezetben maradt pajzsmirigy szövetben még lehetnek daganatos sejtek.

Minél nagyobb részt távolítottak el a pajzsmirigyből a műtét során, annál sikeresebb lesz a bennmaradt sejtek jódfelvétele. A kezelés előtt és/vagy alatt fel kell függeszteni a hormonpótló gyógyszer szedését is, illetve jódszegény diétát kell majd tartanod.

A műtét utáni radiojód kezelés tehát elpusztítja az összes maradék pajzsmirigysejtet. Ennek következtében a vérben a thyreoglobulin (azaz a pajzsmirigyhormonokat raktározó fehérje) szintje nullára csökken. Ez pedig azért fontos, mert így az utánkövetés során, ha emelkedni kezd a szintje, az a daganat kiújulására vagy áttét jelenlétére utalhat.

Radioaktív jódkezelést nem adnak medulláris vagy anaplasztikus pajzsmirigyrákban szenvedő betegnek.

A kezelés alatt kórházban leszel, speciális, izotópterápiás osztályon, hogy tudjanak rád folyamatosan figyelni. A kezelés lényegében annyiból áll, hogy vagy kapsz egy infúziót, vagy meg kell innod oldat formájában a sugárzó jódot. Ez egy kellemetlen ízű folyadék. A következő néhány napban igyál minél több folyadékot, hogy a radioaktív jód minél hamarabb áthaladjon a testeden. Néhány napon belül a sugárzás nagy része eltűnik. Amíg azonban jelen van - ez általában kb. 5 nap - addig Te is “sugárzó” leszel, vagyis sugárterhelést jelentesz a környezetedben élők számára. Ezért ne menj senki, különösen várandós nők és gyerekek közelébe! Legtöbbször a kezelőintézményben kell maradnod erre az időszakra, de mindenképp beszélj a kezelőorvosoddal arról, hogyan korlátozhatod a sugárterhelést azokra, akik a kezelés alatt és az azt követő napokban megfordulhatnak a közeledben!

Radiojód terápia a választandó kezelési mód akkor is, ha a pajzsmirigyrák kiújul, de nem operálható (irreszekábilis).

A radiojód terápiának lehetnek akut (azaz azonnal jelentkező), rövidtávú és hosszútávú hatásai is.

Az akut hatások az izotóp beadása után néhány órán belül jelentkezhetnek. Ezek:

• fejfájás,
• aluszékonyság, fáradtság,
• hányinger, émelygés, hányás,
• nyálmirigy-gyulladás,
• hólyaghurut,
• fájdalom a pajzsmirigy területén.

A korai mellékhatások 1-2 napon belül jelenhetnek meg, és néhány hétig tartanak. Ezek:

• csontvelő-károsodás
• ízérzékelés megváltozása
• szájszárazság
• férfiaknál átmeneti oligospermia (a spermiumszám csökkenése az ondóban) vagy azoospermia (a spermiumok teljes hiánya)
• nőknél a petefészkek funkcióinak átmeneti csökkenése
• menstruáció elmaradása

A késői hatások pedig csak évek, évtizedek múlva jelenhetnek meg, és csak nagyon ritkán. Ezek lehetnek:

• tüdőfibrózis (gyulladás, hegesedés a tüdő szöveteiben),
• leukémia,
• vérképzés károsodása,
• második tumor kialakulása.

A terhesség elkerülése javasolt a kezelés után legalább 1 évig. 

Előfordulhat, hogy a pajzsmirigyrák, amely korábban radiojód-érzékeny (ún. radiojód-avid) volt, később elveszíti ezt a tulajdonságát, így sem a szcintigráfián nem mutatható ki, sem a radiojód kezelés nem lesz hatékony.

A klasszikus sugárkezelés vagy radioterápia a daganatos elváltozás egyfajta kezelési lehetőségét jelenti, amely leggyakrabban röntgensugarakat, esetleg egyéb ionizáló sugarakat használ. Az itt használt röntgen/gammasugarak nagyobb energiájúak és jobban fókuszáltak, mint a hagyományos diagnosztikai célú röntgensugarak. 

Pajzsmirigyrák esetén nagyon ritkán része a kezelésnek a külső sugárterápia. A következő esetekben kerülhet rá sor:

• műtét és radiojód kezelést követően, ha tumor maradt vissza, és az nem képes elegendő radiojód felvételre (azaz nem lehet teljesen elpusztítani a jódizotópos kezeléssel)
• T4 stádiumú, nyirokcsomóáttétes, idősebb betegek esetén 
• műtéti úton nem eltávolítható tumoroknál, vagy nyirokcsomóáttéteknél, amennyiben a környező szervekre terjednek (gége, légcső, garat, nyelőcső, stb.)
• kiújulás esetén, ha a daganat nem veszi fel a jódizotópot
• csontáttétek kezelésére, fájdalomcsillapító céllal

Mi a sugárkezelés hatásmechanizmusa?

Minden testi sejtünkben található örökítőanyag (a DNS), amelynek célja többek között az egyes tulajdonságok továbbörökítése az utódsejtekbe. A daganatsejtekben található örökítőanyag legtöbbször struktúrájában/tartalmában hibás elemeket tartalmaz. 

A sugárkezelés célja, hogy a daganatsejtek DNS-ét károsítsa, ezáltal elpusztítsa őket. Mivel a daganatsejtek hibajavító mechanizmusai nagyon gyakran károsodottak, ezért nem tudják kijavítani azokat az eltéréseket az örökítőanyagukban, amelyet a sugárkezelés okoz.

A sugármezőben lévő ép (nem daganatos) szövetek esetében a regenerálódási képesség sokkal jobb, mint a daganatszövetben, ez az egyik alapja a szelektív toxicitásnak: habár részesülnek sugárkezelésben, ez a hatás nem lesz olyan drasztikus, mint a daganatsejtek esetében.

Milyen mellékhatásokra számíthatunk a sugárkezelés során?

A sugárkezelés 3-4. hetétől kezdődően gyakran jelentkezik a szájüreg-garat nyálkahártyájának gyulladása (radiomukozitisz), ami kifejezetten erős torokfájdalommal, nyelési nehezítettséggel társulhat, és a kezelés befejezését követően néhány hét alatt szűnik. Fontos, hogy - bár az evés ilyenkor nehézkes lehet - el kell kerülni a súlyvesztést, ezért szükség lehet a fájdalomcsillapító kezelés módosítására, ill.  változtatásra a táplálásterápiában: ivó tápszerek alkalmazására, esetleg ún. szondatáplálásra.

Szintén a sugárkezelés mellékhatásaként jelentkezhet átmeneti vagy tartós szájszárazság, amely fokozott folyadékbevitelt, ill. kiemelt szájhigiéniát (gyakori fogmosás, szájöblögetés) követelhet.

Hetekkel a sugárkezelés megkezdését követően alakulhat ki ízérzészavar, amely általában a kezelést követő hónapokban rendeződik.

További mellékhatás lehet a besugárzási terület feletti bőr gyulladása, az ún. radiodermatitisz, aminek tüneteit lokális kezeléssel lehet ápolni.

Nem ritkán fordul elő a kezelést követően az áll alatti bőr megereszkedése, az úgynevezett “sugártoka” kialakulása, amelyet a betegek gyakran a daganat kiújulásának tartanak, azonban ez pusztán a bőr alatti kötőszövet felszaporodása, a nyirokkeringés megváltozásának következménye.

2. Gyógyszeres kezelés - Kemoterápia/immunterápia/célzott terápia

A pajzsmirigyrákok esetében nagyon ritkán alkalmaznak gyógyszeres kezelést, csak azokban az esetekben, amikor a daganat nem operálható, és nem alkalmas a radiojód kezelésre sem.

A betegek többsége gyógyszeres kezelés alatt tabletták szedésére gondol, pedig nem ezt jelenti. A gyógyszeres kezelés lehet:

1. Kemoterápia

Kemoterápiás szereknek nevezzük azokat a gyógyszereket, melyek hatásmechanizmusuk során károsítják a szervezet osztódó sejtjeit. Ezek a gyógyszerek ugyan minden sejtünkre hatnak, azonban lényegesen kisebb fokban károsítják a normál sejteket, mint a daganatsejteket, amelyekkel szemben harcolnak. A kezelés során elpusztul az éppen osztódó sejtek nagy része, azonban a kezelés utáni időszakban az egészséges sejtek az eredeti, normális mennyiségre szaporodnak, míg a daganatsejtekből kevesebb lesz, és számuk lassabban emelkedik a kiindulási értékhez képest.

A kezelés célja a daganatos beteg teljes gyógyulása, a daganatmentes időszak elérése, vagy ennek elmaradása esetén a daganat növekedésének lassítása, leállítása. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy olykor csak a tünetek enyhítésére van lehetőség.

Kemoterápia csak a daganat szövettani típusának tisztázását követően, szakbizottsági (onkoteam) javaslatnak megfelelően adható, hiszen minden kezelést szerv- és szövetspecifikusan választanak ki az orvosok. A kezelési tervet az onkológus állítja fel, ez mindig az adott esettől és a kezelések hatékonyságától függ. A kemoterápiát minden alkalommal a páciensre dozírozzák (adagolják) testfelszín vagy speciális képlet alapján.

A kemoterápiának bizony vannak mellékhatásai. Mint minden gyógyszerkészítményre, a kemoterápiára is lehet allergiás a páciens. Sajnos a tenyérviszketéstől, a kipirosodástól a nehézlégzésen, a szívdobogásérzésen, a deréktáji fájdalmon át, a súlyos anafilaxiás reakciókig bármi előfordulhat, azonban szakképzett személyzet áll rendelkezésre, akik ezeket a reakciókat azonnal kezelni tudják.

Amennyiben a beteg rosszul tolerálja a kezelést, a panasz súlyosságától függően akár a kemoterápiás készítmény változtatására is sor kerülhet. A panaszok enyhítésére, kivédésére a kezelés előtt előkészítő gyógyszereket alkalmaznak, amelyek gondoskodnak a gyomor védeleméről, illetve allergia elleni antihisztamint, szteroidot és hányingercsillapító gyógyszert is kap a beteg. Számítani kell arra is, hogy a páciens otthonában további mellékhatások várhatóak. A hányinger, a hányás, a hasmenés és a székrekedés gyakori panasz. Vannak készítmények, melyek alkalmazása a bőr, a haj és a köröm állapotát is érintik, mint a haj elvesztése, vagy a körmök elszíneződése, gombásodása. Nyálkahártya-gyulladás, szájszárazság is jelentkezhet. A vérsejteket érintő mellékhatások fokozódnak a felvett kemoterápiák számával, így csökkent fehérvérsejt, vörösvérsejt és vérlemezke számot mutatnak a laborvizsgálatok eredményei. A kemoterápia és a daganat maga is fokozza a trombózis-készséget, így az orvosok vérhígító készítményt alkalmaznak ennek megelőzésére.

Szívizomkárosodás a kardiotoxikus készítmények esetében várható, így szívultrahang vizsgálattal figyelemmel kísérik a szív pumpafunkcióját, hiszen csak adott határérték felett adhatóak ezek a készítmények. Vannak olyan gyógyszerek, melyek a perifériás idegeket bántják, így a talp- és az ujjbegyek zsibbadását okozzák. Máj- és vesefunkciós eltérések abból adódhatnak, hogy a kemoterápiás hatóanyagok vagy a májon vagy a vesén keresztül választódnak ki.

A kemoterápia menete

Minden kezeléssorozat egy megbeszéléssel indul, ahol az orvos és a beteg meghatározzák a célt, és megtervezik a kezeléseket. Megbeszélik, hogy milyen mellékhatások várhatók, és minden felmerülő kérdésre választ adnak. Szó esik arról is, hogy a táplálkozáson keresztül hogyan védjük ki a panaszokat, és mivel segíthető még a gyógyulás. Ilyenkor felírják az előkészítő gyógyszereket is, és megbeszélik az adagolásukat. Az első kezeléskor beleegyező nyilatkozatot kell a páciensnek aláírnia, esetenként a szívultrahang eredmény is szükséges. Minden kezelés előtt friss laborvizsgálatot végeznek, mely tartalmazza a vérképet, máj- és vesefunkciós paramétereket, ionokat, vizeletvizsgálatot. Amennyiben ezek megfelelnek a kezeléshez, súlymérést követően kiszámolják a kemoterápia dózisát. A betegnek ilyenkor lehetősége van arra, hogy megbeszélje a panaszait orvosával, és megoldást keresnek rá. Ezek után a kemoterápiás kezelőbe irányítják a beteget, ahol a gyógyszertárból megrendelt gyógyszer megérkezését követően a nővér beköti az előírt készítményt, amennyiben a beteg vitális paraméterei rendben vannak. A kezelő helyiségek jól felszereltek a beteg ellátására és kényelméhez igazodva.

Az önmagában alkalmazott kemoterápiát három-öthetente 1-5 napig adják. Ezalatt az idő alatt a kórházban kell tartózkodnod, minden kijelölt napon fogsz kezelést kapni. A kezelés és a kórházi tartózkodás az általánosnál több előkészületet nem igényel.

Kezelést követően vérkép laborvizsgálat szükséges, annak ellenőrzésére, hogy a kemoterápia milyen mértékben károsította a csontvelőt, és amennyiben szükséges, lehetőség van a csontvelő támogatására. Nagyon fontos, hogy amennyiben a kemoterápiás kezelést követő napokban/hetekben a beteg belázasodik, haladéktalanul jelentkezzen a kezelő intézményében!

Kóros értékek: fehérvérsejtszám 2,0 G/l alatt; abszolút neutrofil szám 1,5 G/l alatt; hemoglobin 9,0 g/dl alatt; vérlemezke 100 G/l alatt. A mellékhatások a kezelést követő másod-harmadnap jelentkeznek változó intenzitással. A páciensek a megbeszélteknek megfelelően járnak el a mellékhatások megjelenésekor, de olykor előfordul, hogy orvosi segítségre van szükségük ezek megoldására, ilyenkor az egészségügyi személyzet a betegek rendelkezésére áll a megadott elérhetőségeken.

A kezelések hatékonyságát képalkotó vizsgálattal (CT, MR, PET), bizonyos tumorok esetén tumormarkerrel követik. Amennyiben rezisztencia alakul ki egy készítménnyel szemben, terápiaváltásra kényszerülnek, ezzel kapcsolatban az orvos kimerítő tájékoztatást fog adni betegének.

Nagyon fontos, hogy kemoterápia alatt erősítsd a szervezetedet vitaminokkal, fontos tápanyagokkal (például megfelelő mennyiségű fehérjével, vaspótlással).

2. Immunterápia

Az onkológiai immunterápia, vagy immunellenőrzőpont-gátló kezelés az utóbbi évtized egyik legnagyobb, Nobel-díjjal jutalmazott tudományos áttörése volt: azon a felismerésen alapszik, hogy a daganatok képesek termelni olyan fehérjéket, amelyek segítségével elbújnak az immunrendszer elől, illetve gátolják a különböző immunsejtek működését, így a szervezetünk nem pusztítja el őket (normál esetben, a naponta keletkező daganatsejteket az immunrendszerünk felismeri és semlegesíti). A kezelés célja ezen fehérjék gátlása, ezáltal az immunrendszernek a daganat ellen való fordítása.

Fej-nyaki daganatok kezelésében több indikációban alkalmazhatunk ilyen terápiát: a helyileg kiújuló, illetve távoli áttétes stádiumban kemoterápiával kombinálva vagy anélkül, valamint olyan sebészileg nem eltávolítható daganatoknál, amelyek a sugárkezelés és kemoterápia kombinációját követően nem gyógyultak meg.

A kezelés sok esetben függ a daganat egyes tulajdonságaitól (ún. PD-L1-státuszától), amelyre a patológusok tudnak választ adni a korábbi szövetminta feldolgozásából.

3. Célzott terápia

A daganatok kialakulásában nagy szerepe van egyes molekuláris eltéréseknek (mutációk, kromoszóma-eltérések stb.). Több daganattípus (pl. tüdőrák, emlő) kezelésében jelentős szerepet játszik ezeknek az eltéréseknek a célzott támadása. Fej-nyaki laphámrákok esetében egy ilyen törzskönyvezett gyógyszer érhető el, hatásmechanizmusában az egyik növekedésifaktor-receptorhoz való kötődés játszik szerepet.

Két indikációban alkalmazhatják: a helyileg előrehaladott rákok esetében, sugárterápiával kombinálva (kemoterápia helyett, ha az a mellékhatások miatt nem adható), valamint a helyileg kiújuló vagy távoli áttétes daganatoknál, ha immunterápia nem adható.

Jellemző, de nem veszélyes mellékhatása a testszerte megjelenő kiütések. Jó hír, hogy akiknél ez a mellékhatás megjelenik, azoknál nagyobb eséllyel hat a gyógyszer.

Egyes esetekben, ahol nagyon kicsi a betegség rizikója (pl. 1 cm-nél kisebb papilláris pajzsmirigyrák, áttétre utaló jelek nélkül, fiatal életkor) egyes szakmai ajánlások megengedik a szoros követést: ilyenkor nem történik sem műtét, sem egyéb kezelés, hanem 3-6 havonta ultrahangvizsgálatot kér a kezelőorvosod, és csak akkor javasolja az operációt, ha ezen a daganat méretének növekedése, vagy egyéb új, kóros eltérés igazolódik.

Nagyon fontos, hogy ne feledkezz meg az esedékes kontrollvizsgálatodról!

 A fenti fogalom azokat a beavatkozásokat foglalja össze, amelyeket azon betegek kaphatnak, akik fizikai állapotuk, a betegség stádiuma, vagy egyéb okok miatt már nem részesülhetnek aktív daganatellenes kezelésben. Ide tartozik a megfelelő fájdalomcsillapítás, a pszichés segítségnyújtás, a megfelelő táplálás, légzés fenntartása, illetve minden egyéb olyan kezelés, amely a beteg életminőségének javítását, megtartását célozza.

Sajnos előfordulhat, hogy egy beteg a rossz általános állapota (pl. társbetegségei - szív-, és érrendszeri, tüdőbetegségek stb.) miatt nem képes a daganatellenes kezelés (akár sebészi-, sugár-, vagy gyógyszeres terápia) mellékhatásainak elviselésére, továbbá találkozhatunk olyan esettel is, ahol a daganatellenes kezelések “fegyvertára” már kiürült, minden lehetséges gyógymódot bevetettünk, de a betegség sajnos nem reagál semmire. Ezekben a fenti esetekben alkalmazzák a BSC-kezelést.

Szupportív terápia

A szupportív kezelés egy tág gyűjtőfogalom: minden olyan kezelés beletartozik, amelynek célja a daganat, illetve a daganatellenes kezelések következtében kialakuló panaszoknak, mellékhatásoknak a megelőzése, kezelése. Hallhatod így is: szupportáció.

A fej-nyaki daganattal érintett betegeknek speciális szupportív gondozásra van szükségük, a lelki-érzelmi és fizikai megterhelés mellett sokszor kozmetikai elváltozásokkal is meg kell küzdeni.

A szupportív ellátáshoz a következők tartoznak:

• Prehabilitáció

A prehabilitáció a beteg felkészítése, előkészítése a műtét, illetve a nem sebészi kezelések előtt, amelynek célja a terápia utáni gyógyulás minőségének javítása. Magában foglalja a páciens előkészítését a műtét előtt, a műtét miatti stressz csökkentését, a sugár/kemoterápia okozta táplálkozási/táplálási problémák megelőzését, a megfelelő tágasságú légutak fenntartását, a szövődmények megelőzését, és a korábbi működéshez való gyors visszatérést. Fontos a különböző szakemberek együttműködése, illetve az aktív együttműködés.

• Fertőzések megelőzése

A műtéti terület fertőzése ritkán, de nem extrém ritkán előforduló szövődmény, amely bármilyen típusú sebészeti beavatkozást követhet, és potenciálisan késleltetett sebgyógyulást, sebszétválást, sipolyképződést és kedvezőtlen szöveti rekonstrukciót eredményezhet.

A szájüregi és szájgarati nyálkahártya-gyulladás, valamint az ún. nyaki radiodermatitisz (sugárkezelés okozta bőrgyulladás) lokális megközelítéssel történő megelőzése kulcsfontosságú. A sugárzás által okozott hámfolytonosság megbomlása szintén a fertőzések bejárati kapuja lehet. Ezenkívül a kemoterápia által kiváltott neutropénia (alacsony fehérvérsejtszám) is megkönnyítheti a vírusok és baktériumok könnyebb bejutását a szervezetbe. A fehérvérsejtek ugyanis a fertőzések elleni védekezésben játszanak fontos szerepet. A fehérvérsejtek egyik típusa a neutrofil granulocita. Ha ezek száma a vérben túl alacsony, akkor beszélünk neutropéniáról), ami tovább ronthatja a fertőzések elleni küzdelem képességét. Ezenkívül egyes orvosi eszközök, például az intravénás katéterek további jelentős kockázati tényezők lehetnek a szisztémás fertőzések számára. Antimikrobális gyógyszerek adhatók, ezek fajtáját a kezelőorvos határozza meg.

• Fájdalomcsillapítás

Rendkívül fontos a fájdalom megfelelő csillapítása mind a kezelések előtt, azok alatt, és azt követően is. A csillapíthatatlan erős fájdalom hatással van a beteg teljes életére, emberi kapcsolataira, befolyásolhatja a táplálkozását, alvását, fokozza a szorongást, depresszióhoz vezethet, és megnehezíti a betegséggel való megküzdést. A fájdalmat folyamatosan értékelni kell szabványos skálák, például numerikus értékelési skála vagy vizuális analóg skála segítségével. A fájdalom jellemzőit (háttér-, áttöréses és nyelési fájdalom) rögzíteni és részletezni is kell. Mindez azért fontos, hogy a legmegfelelőbb, leghatékonyabb és legkevesebb mellékhatással járó fájdalomcsillapítót adhassa a szakember.

A sugárzás által kiváltott nyálkahártya-gyulladás súlyos fájdalmat és gyakran nem tervezett kezelési szüneteket, klinikai látogatásokat és kórházi kezelést eredményez.

A sugárkezelés alatti fájdalom általában a kezelési időszak második felében rosszabbodik, majd 1-2 héttel annak befejezése után javul.

Fontos a megfelelő szájhigiénia és a speciális szájöblítés, amelyet már a kezelések megkezdésekor el kell kezdeni. Ha fájdalom van, azt a lidokain vagy egyéb felületi érzéstelenítő helyi alkalmazása javíthatja.

A megfelelő fájdalomcsillapító programnak tartalmaznia kell a tünet, illetve annak fokozódásának korai felismerését, és az erélyesebb fájdalomcsillapító terápia azonnali megkezdését.

A fájdalomcsillapító terápia felépítése piramis-szerű: nem folyamatos fájdalom esetén ún. nem-szteroid gyulladáscsökkentő típusú fájdalomcsillapítók alkalmazhatók (ellenjavallat - pl. vesekárosodás - hiányában), szükség szerint, de a maximális napi dózis alatt. Folyamatos vagy erősebb fájdalom esetén ún. minor opioid származékokat alkalmazhatnak, amelyeknek érdemi álmosító hatása nincs. Erős fájdalom esetén, amennyiben az előbb ismertetett módszerekkel kielégítő fájdalomcsillapítás nem érhető el, major opioid alkalmazása válhat szükségessé, amely megfelelő dózisának beállításához időnként kórházi felvétel válhat szükségessé. Az opioid származékok, illetve a nem szteroid gyulladáscsökkentő típusú fájdalomcsillapítók kombinálhatók: az előbbiek által felállított bázisterápia mellett jelentkező áttöréses fájdalom esetén az utóbbiak alkalmazásával érhető el megfelelő eredményt.

Speciális megfontolást igényel a fej-nyaki daganatos betegek fájdalomcsillapításának beállítása abból a szempontból, hogy gyakran a szájon keresztüli gyógyszerbevétel nem megoldható, így egyéb, vízben oldódó, a gyomorszondába beadható gyógyszereket, esetleg speciális, bőrön keresztül felszívódó, tapasz formájában alkalmazható hatóanyagokat kell alkalmazni.

• Nyelésterápia

A fej-nyaki régióban elhelyezkedő daganatok, illetve az ezen a területen végzett beavatkozások jelentősen befolyásolhatják a nyelési funkciót. Amennyiben a megfelelő kalória- és/vagy folyadékbevitel szájon keresztül nem megoldható, ún. szondatáplálást alkalmaznak.

Előfordulhat, hogy a kezelés következtében megváltozik a nyelésben résztvevő szervek struktúrája (pl. részleges gégeeltávolítás esetén) vagy funkciója (pl. idegbénulás következtében nyelv- vagy gégebénulás). Ezekben az esetekben foniáter szakorvos, illetve nyelésterápiában jártas logopédus fog segíteni neked abban, hogy a nyelést javíthasd. Ehhez szükséges a kijelölt rendszerességgel bizonyos gyakorlatokat elvégezni - úgy kell ezt elképzelni, mintha tornagyakorlatokat végeznél, csak ezúttal nyaktól felfelé kell minden gyakorlatot csinálni. Szükség lesz még a részedről megfelelő hozzáállásra és türelemre is, hogy javulást tapasztalhass.

• Légzési támogatás

A daganat jelenléte okozta légúti szűkület, esetleg a műtét vagy sugárterápia okozta duzzanat/ödéma miatt kialakulhat fulladásos panasz. Fontos ennek az idejében történő felismerése (általában belégzéskor jelentkező hangos légzés, ún. inspirációs stridor kíséretében jelentkezik), lehetőség szerint megelőzése. Előfordulhat, hogy a daganat önmagában még nem okoz olyan fokú szűkületet, hogy fulladásos panasz jelentkezzen, de a terápia – általában átmenetileg – tovább szűkítheti a légutat. A fenti esetekben a kezelőorvos légcsőmetszést (tracheotómiát/tracheosztómiát) fog javasolni.

A beavatkozás lényege, hogy a nyak alsó harmadában, a középvonalban a bőrt átvágva, a lágyszöveteket kettéválasztva egy ablakot képeznek a légcső felső szakaszán, amelybe egy vékony csövet, ún. kanült helyeznek be. A beavatkozással a szűkült területet “áthidalják”, a levegő még teljes felsőlégúti szűkület esetén is zavartalanul áramolhat a tüdőbe.

Amennyiben a kanülviselésre hosszabb távon van szükséged, a kezelőorvos ellát majd recepttel, és még a kórházban megtörténik a kanülviselés alapjainak, a kanül ápolásának, valamint cseréjének betanítása.

Többféle kanül létezik, a leggyakrabban használt típusok:

• “egyszerű” kanül
• beszédszelepes kanül - a kanül felső oldalán lyukak, a kanül belső részének nyílásán pedig szelep helyezkedik el: belégzéskor a szelep kinyílik, a levegő a tüdőbe áramlik, kilégzéskor a szelep záródik, és az említett lyukakon keresztül a levegő a gége irányába halad, lehetőséget adva a hangképzésre, beszédre. Fontos, hogy a beszédszelepes kanül alkalmazásának akkor van értelme, ha van funkcionáló gége, amellyel a hangadás kivitelezhető, továbbá fontos megemlíteni, hogy a légcsőmetszést követő korai időszakban általában nem alkalmaznak beszédszelepes kanült a fokozott váladékképződés miatt, illetve amiatt a tény miatt, hogy a megfelelő használathoz a tracheotómiás seb gyógyulása szükséges.
• Speciálisan hosszított kanülök: előfordulhat, hogy a lyuk a légcsövön mélyen került kialakításra, ahhoz pedig, hogy a kanül megfelelő hosszan beérjen a légcsőbe, nem elegendő a hagyományos kanül, annál hosszabb csőre lehet szükség.

A kezelés végeztével, ha a légutak megfelelő tágassága helyreállt, és nincs fenyegető légúti szűkület, fulladásveszély, a nyílás megszüntethető: az esetek nagy részében a kanül eltávolításával a nyílás magától bezáródik néhány hét alatt, de előfordulhat, hogy műtéti zárásra kerül sor.

• Táplálkozási támogatás

A nyelésfunkció romlása esetén, előfordulhat, hogy a beteg nem tud megfelelő mennyiségű tápanyagot bevinni a szervezetébe. Amennyiben a folyadék fogyasztása akadálytalan, iható tápszerekkel a megfelelő mennyiségű kalória elfogyasztható. A tápszert fül-orr-gégész, sebész vagy onkológus tudja felírni, és gyógyszertárban lehet kiváltani. Ha azonban a nyelési nehezítettség kifejezett, az fogyáshoz vezet - tehát szükség lehet a táplálás megoldásához szondatáplálásra. 

Átmenetileg alkalmazhatnak orrszondát (nazogasztrikus szondát), amely egy, az orron keresztül, a garaton-nyelőcsövön át a gyomorba juttatott végű vékony cső, és amely lehetőséget nyújt a „problémás” szakasz (a garat) áthidalására. Az orrszonda maximum néhány hétig tartható bent, amennyiben hosszabb távon szükséges a szondatáplálás, vagy egyáltalán nem tudsz nyelni, úgy orvosod javasolhatja a perkután endoszkópos gasztrosztómiás (PEG) cső használatát.

Ebben az eljárásban egy csövet vezetnek be a hasfalon keresztül a gyomorba. A tápfolyadékokat a csövön keresztül juttatják a szervezetbe. Kezelőorvosod mindent el fog mondani ezzel kapcsolatban. A beültetés történhet egy gyomortükrözés keretében, illetve történhet altatásos műtét során is (sebészi gasztrosztóma).

A táplálás beállítása a kezelőorvos, valamint a dietetikus feladata, akik a társbetegségek (pl. cukorbetegség) figyelembevételével megállapítják a szükséges kalóriaigényt, ennek megfelelően állítják fel a táplálási tervet.

• Pszichológiai támogatás

A daganatos diagnózis, a megváltozott életfunkciók (nyelés, légzés, beszéd), a mindennapi rutinból való kiesés hatalmas lelki terhet ró a betegre, valamint a hozzátartozókra. Sokszor a pszichés nyomás nem is tudatosul az emberekben, mégis jelentősen befolyásolja az életminőséget: a társas kapcsolatok háttérbe szorulnak, ingerlékenység jelentkezik, alváspanaszok, indítékszegénység jelentkezhet.

Nagyon fontos kiemelni, hogy hiába sikerül a “testi gyógyítás” maradéktalanul, hiába tűnik el a daganat, ha a páciens nem érzi magát jól pszichésen, az életminősége jelentős kárt szenved.

A daganatos betegek kezelésének szerves része a pszichés támogatás.

A daganatos megbetegedés híre, tele olyan félelmetes jelzőkkel, mint például a „rosszindulatú”, már önmagában jelentősen megterhelheti pszichés állapotodat. Még a sikeresen kezelt rákbetegség esetén is leírták az ún. „Damoklész kardja effektust”, vagyis azt, hogy a páciens a betegség állandó észlelt fenyegetettségében kénytelen élni. Csakúgy, mint II. Dionüszosz kegyence, akit a türannosz a legenda szerint – hogy megértse a mégoly fényűző királysággal járó felelősség nyomását – trónjára ültetett, mindenféle finomsággal traktált, de közben éles kardot függesztett a feje fölé, egyetlen lószőrrel…

Amikor a rossz hírt megkapod, már akkor is túl vagy egy bizonytalan ideig tartó, idegőrlő várakozáson. Amikor pedig legrosszabb sejtésed válik valóra, az sokkoló lehet a számodra. Ha pedig már „elérkezett hozzád”, vagyis felfogtad a betegség tényét, akkor szoronghatsz a folytatástól: a kezelésektől, a fájdalomtól, a testi funkciók vagy kinézet megváltozásától, függetlenséged és szerepeid elvesztésétől, a kiszolgáltatottságtól. És – sokszor önmagadnak is bevallatlanul – retteghetsz az esetleges legnegatívabb végkifejlettől: a haláltól.

A diagnózis nem egyenlő a halálos ítélettel!

A gyógyulás sok tényezőtől függ, de van rá esély. Ennek pedig az is része, hogy lelki erőforrásaidat is mozgósítani tudd.

Mit tehet a pszichológus?

Semmi esetre sem azt, hogy a betegség állítólagos „lelki okait” keresi! Valóban hozzájárulhatnak a betegség létrejöttéhez egyes rossz szokások, és lehet lelki oka annak, hogy valaki önkárosító életmódot folytat – például tartós rosszkedvét alkoholmámorba fojtja, vagy dohányfüsttel nyugtatja le magát –, de nincs olyan pszichés tényező, mely önmagában rákot okozna! Még a sokat emlegetett stressz is legfeljebb áthangolja az arra érzékeny szervrendszerek működését, befolyásolhatja az immunválaszt, és hajlamosíthat egyes káros folyamatokra, de csak ha krónikusan áll fenn, kontrollálhatatlannak tűnik, és tehetetlenül állunk vele szemben. És a fentieken kívül még sok más tényező – például a környezeti ártalmak vagy a genetikai hajlam – vesz részt e folyamatban, mely az esetek nagy részében nem visszafordíthatatlan.

Attól sem kell tartanod, hogy a pszichológus a sok gyógyszer mellé még egy „dilibogyót” is felír: nem is teheti, hiszen nem orvos. Ha hosszabb közös beszélgetés után úgy ítéli meg, hogy erre szükség lehet, akkor együtt körbejárhatjátok ezt a lehetőséget, de csakis a Te beleegyezéseddel.

Sokkal inkább abban segíthet a szakember, hogy:

• feldolgozd a rossz hír okozta megrázkódtatást
• együttérző legyél önmagaddal, és így nézz rá félelmeidre
• tudd nyugodtabban átgondolni lehetőségeidet és részt venni a téged érintő döntésekben
• könnyebben bírd a kezelésekkel járó megpróbáltatásokat
• legyen több erőd kitartani a terápia mellett
• elkezdhess megbékélni tested változásaival
• képes legyél bizakodni
• és végül legyen bátorságod oly módon és mennyiségben kommunikálni szeretteiddel betegségedről, ahogy neked a legmegfelelőbb.

A pszichológiai segítség érkezhet egy vagy több egyéni beszélgetés, esetleg csoportos támogatás formájában. Nem könnyű persze segítséget kérni egy olyan kultúrában, ahol még tartja magát a közhiedelem, hogy „csak az megy pszichológushoz, aki bolond”. De nem kell bolondnak lenni ahhoz, hogy egy ilyen élethelyzet megviseljen, és átmenetileg nemcsak testi, hanem lelki úton is elfogadd a segítséget.

Összességében tehát a pszichológus vagy egyéb ezen a területen jártas mentális segítő (például mentálhigiénés szakember) is hozzáteheti a tudását ahhoz, hogy az életminőséged javuljon. Így is, ebben a helyzetben is, akár már holnap.

• Palliatív ellátás

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2002-ben a következőképpen fogalmazta meg a palliatív ellátást:

„A palliatív ellátás olyan megközelítés, amely az életet megrövidítő betegség kísérő problémáitól szenvedő páciens és családja életminőségét javítja azáltal, hogy megelőzi és csillapítja a szenvedést a fájdalom, a fizikai, pszichoszociális és spirituális problémák meghatározásával, kifogástalan értékelésével és kezelésével.”

A palliatív ellátás holisztikus megközelítést alkalmaz, figyelembe véve a beteg, gondozói és családja fizikai, pszichológiai, szociális és lelki szükségleteit. A palliatív ellátásban megfelelő beavatkozások közé tartoznak az onkológiai és sebészeti megközelítések, a gyógyszerkezelés, a pszichológiai támogatás, amely a beteg és családja szükségleteire irányul. Alkalmazható a betegség korai stádiumában, az életet meghosszabbító terápiákkal együtt – mint a kemoterápia és radioterápia –, és magában foglalja azokat a vizsgálatokat is, amelyek szükségesek a klinikai komplikációk, mellékhatások jobb kezeléséhez.

A megfelelő időben elkezdett palliatív ellátás során nemcsak életet adhatunk a napoknak hanem napokat is adunk az életnek, hiszen a korán megkezdett palliatív ellátás során egy olyan multidiszciplináris csoport foglalkozik a betegekkel, amely a betegek állapotához és igényeihez igazodó ellátást képes nyújtani.

A különböző diagnosztikus, ill. terápiás eljárások fejlődéséhez, például egy új gyógyszer, vagy műtéti eljárás bevezetéséhez elengedhetetlenek az úgynevezett klinikai vizsgálatok. Egy új gyógyszer kifejlesztése rengeteg időt és pénzt emészt fel, ennek a folyamatnak a vége, amikor a sejtkultúrákon illetve állatokon végzett teszteléseket követően embereken is kipróbálhatóvá minősítik. A klinikai vizsgálatokat szigorú etikai, törvényi és szakmai szabályozás (Helsinki nyilatkozat, GCP, hazai rendeletek) alapján végzik. Bizonyíték kell, hogy a hatóanyag hatásos, és nem ártalmas. A klinikai vizsgálat nem emberkísérlet! Egy hatóanyag embereken történő kipróbálásáig hosszú úton megy keresztül, mint a laboratóriumi vizsgálatok, az állatkísérletek. Olyan hatóanyagok kerülnek emberi alkalmazásra, melyek biztonságossága és hatékonysága előzetes vizsgálatok során igazolódott.

A folyamat rendkívül szigorúan ellenőrzött, ezzel garantálva a vizsgálatban részt vevők biztonságát.

A betegek bevonásával zajló gyógyszerkipróbálásoknak különböző fázisai ismertek. A Fázis 1 vizsgálatok során az alkalmazott kezelés dózisának beállítása, ill. a mellékhatás-profil vizsgálata történik egy viszonylag kis betegszámú csoportban. 

A Fázis 2 vizsgálatokat már nagyobb betegcsoporton (általában néhány száz fő) végeznek, ahol már a terápiás hatékonyságot vizsgálják. 

A Fázis 3 vizsgálatok során leggyakrabban egy standard kezeléssel vetik össze a vizsgálati készítményt a terápiás hatékonyság tekintetében.

A Fázis 4 a forgalomba került készítményt vizsgálja, hosszú távú hatásosságát és biztonságosságát, költséghatékonyságát és ritka mellékhatásait.

Korábbi vizsgálatok alapján elmondható, hogy azon betegek, akik klinikai vizsgálatban vettek részt, jobb túlélési mutatókkal rendelkeztek, mint akik nem vettek részt klinikai vizsgálatban. 

Hogy lehet ez? Egyrészt a klinikai vizsgálatban részt vevő egyének sokkal szorosabb utánkövetésben, szigorúbb képalkotó kontrollban részesülnek, mint a vizsgálatban részt nem vevő emberek. Továbbá, a kipróbálásban részt vevő egyének lehetőséget kapnak arra, hogy egy új, a “kereskedelmi forgalomban” csak néhány év késéssel elérhető gyógyszerrel történjen a kezelésük. Sok esetben a vizsgálatban több terápiás kart hasonlítanak össze, és sem a beteg, sem a kezelőorvos nem tudja, hogy az adott beteg melyik karba kerül (a vizsgálati gyógyszerrel vagy a hagyományos kezeléssel zajló karba), azonban a “legrosszabb esetben” is az egyébként elérhető és javasolt kezelést kapja a beteg, a vizsgálati protokoll által előírt szoros utánkövetéssel kiegészítve, így a beteg mindenképpen “nyer” a vizsgálatban való részvétellel.

Ki vehet részt egy klinikai vizsgálatban?

Olyan cselekvőképes személyek, akik előzetesen megfelelő tájékoztatást kaptak, megértették a vizsgálatról kapott információkat, és önként, befolyásolásmentesen, szabadon döntöttek a részvételről. A résztvevők bármikor indoklás nélkül kiléphetnek a vizsgálatból, amelyekbe korábban beleegyeztek. Személyes adatok semmilyen módon nem kerülnek nyilvánosságra. Szigorú bevonási és kizárási kritériumoknak kell megfelelnie a bevont személynek. Beteg bevonásakor döntő tényező a kórelőzmény, az aktuális állapota és laboratóriumi paraméterei. A beteg nem kérheti (“én akarom”), és a háziorvos sem javasolhatja (hiszen nem mindenhol elérhető).

Ha a szponzor/magáncég/gyógyszercég által a teljes statisztikai értékelése megtörtént a kutatásnak, és közölte az eredményeket a vizsgáló orvossal, személyes tájékoztatást kaphat a vizsgálatban résztvevő. A klinikai vizsgálatok eredményeit tudományos előadásokon és orvosi szakirodalomban is megjelentetik.

A klinikai vizsgálattal a beteg új, akár sikeresebb kezelési lehetőséget kaphat.

Az innováció erőforrás- és költségigényes, egy gyógyszer kifejlesztése kb. 10.000 vegyületből történik, alig néhány 100 jut el laboratóriumi vizsgálatig, még kevesebb az állatkísérletig, és pár hatóanyag jut el a humán fázisig. 12 év: 4 év preklinikai és 8 év humán vizsgálat. A gyógyszerjelölt a forgalomba hozatali engedély birtokában gyógyszerként kerülhet forgalomba.

Placebo – hogy valósul meg az onkológiai vizsgálatokban?

Onkológiában nincs placebo! Hátrány nem érheti a beteget! Olyan kórképekben lehetséges, amelyekben hatóanyag nélküli kezelés alatt a betegség nagyfokú romlását nem eredményezi. Az onkológiai klinikai vizsgálatokban a betegek a vizsgálati karon a vizsgálni kívánt hatóanyagot kapják meg önmagában, vagy a korábbi hagyományos terápiákkal kiegészítve, a kontroll karon pedig általában a korábbi hagyományos kezelést. A vizsgálatban ennek a két terápiás lehetőségnek az eredményességét hasonlítják össze. Egyes esetekben előre meghatározott kritériumok alapján, amennyiben a vizsgált hatóanyaggal kiemelkedő eredményt igazoltak, a kontroll karon lévő betegek a daganat rosszabbodását/kiújulását követően megkaphatják a vizsgálati készítményt. Ezt a lehetőséget nevezzük cross overnek.

A vizsgálat típusai:

Nyílt vizsgálat: nyilvános a hatóanyag. A beteg és az orvos is tudja, hogy a beteg a vizsgálati vagy a kontroll karon van-e.

Vak vizsgálat: a beteg, vagy a beteg és az orvos számára is titkolt a hatóanyag. Sem a beteg, sem az orvos nem tudja, hogy a vizsgálati vagy a kontroll karra került-e a beteg. A vizsgálat lezárásakor egyes esetekben nyitottá teszik a vizsgálatot.

Egykarú: aki bekerül a vizsgálatba, kapja a vizsgált hatóanyagot.

Többkarú: több hatóanyag, vagy hatóanyag és placebo alkalmazása.

Cross over: ha a vizsgálat egyik karja olyan sikereket ér el, hogy más karokból is átdelegálják a betegeket.

Igen, a fej-nyaki rákos betegségekből meg lehet gyógyulni. 

Ehhez több tényezőnek kell teljesülnie: egyrészt a daganatnak el kell tűnnie a szervezetből - ehhez szükséges a korai felismerés, a szoros együttműködés a kezelőorvossal, az, hogy mindent megtegyünk a gyógyulás érdekében (dohányzás elhagyása, alkoholfogyasztás mérséklése, testsúlyunk, fittségünk megtartása stb.). Másrészt pszichésen is el kell tudni fogadni, hogy a daganat eltűnt, és az esetlegesen meglévő mellékhatásokat elfogadva, feldolgozva, önmagunkra nem “beteg emberként” tekintve folytatni az életünket.

Nagyon fontos, ahogyan a Tumormentesség fejezetben is szerepel, a kezelőorvos által meghatározott időközönként el kell menni kontrollvizsgálatokra.

Minden jót kívánunk Neked!

Sajnos előfordul, hogy a daganat ellen folytatott küzdelmünk nem sikerül, sem műtéttel, sem sugár-, vagy gyógyszeres kezeléssel nem tudjuk megállítani a daganat növekedését, terjedését. Azáltal, hogy a betegség nő, a bőrön áttörhet, váladékozhat, baktériumok elszaporodása esetén kifejezetten kellemetlen szag jelenhet meg. Jelentkezhetnek nem, vagy csak nehezen csillapítható vérzések, rendkívül nehezen uralható fájdalmak, olyan fokú gyengeség, amely lehetetlenné teszi a hétköznapi teendők elvégzését, akár az önellátást.

A gondozás során az orvos a beteggel és/vagy a családdal (nem cselekvőképes beteg esetén) való megállapodás alapján lemond az aktív gyógykezelésről, mivel gyógyítására az orvostudomány aktuális fejlettségi szintjén nincs remény, de célja nem a beteg halálának előidézése, hanem a beteg utolsó heteinek, napjainak emberibbé tétele, életminőségének javítása.

Amennyiben az orvosok úgy látják, hogy a betegség miatt bekövetkező halál elkerülhetetlen, az rövid időn belül várható, az orvostudomány jelenlegi ismeretei szerint semmit nem lehet ellene tenni - a családdal egyeztetve, erős fájdalomcsillapítók, ill. altatók használata lehet javasolt, ezáltal a beteg nem éli meg tudatosan az utolsó napok, órák, gyakran emberhez nem méltó szenvedéseit.